Peti (Sági Péter)

Született: 1974. 2. 5., Pécs,
Meghalt: 2013. 5. 3., Pécs

"Nagyon akartam élni még,
Érezni szívetek melegét.
Nem adta a sors nekem,
Elvámolta az életem.
Búcsú nélkül kellett elmennem,
Őrizzetek szívetekben. "

Drága Kisfiam!

Nagyon nehéz volt a búcsúzó szöveget megírnom, de meg kellett tennem, hiszen én ismertelek a legjobban!

Tisztelt Gyászolók!

Búcsúzni jöttünk Sági Péterhez, aki élt 39 évet!

Péter 1974. február 5-én született Pécsett, mint a család elsőszülött gyermeke. Általános iskoláit Baksán és Görcsönyben végezte. A szakmunkás bizonyítvány megszerzése után nem helyezkedett el szakmájában, hanem a Pécsbányatelepi kórházban vállalt munkát, mint beteghordó. Valószínű tette ezt azért, mert világ életében közel állt hozzá a gyengék, elesettek istápolása. A betegek nagyon szerették, mert Mindenkihez volt egy kedves, bátorító szava. Ezt követően a pécsi, majd a mohácsi mentőállomáson dolgozott, hasonlóképpen szívvel, lélekkel végezte a munkáját. Segítőkészsége, humora miatt társai is szerették.

Élete tévedésének tartotta, hogy elhagyta választott hivatását és néhány évre Németországba költözött! Hazatérve Mohácson több helyen vállalt munkát, utoljára a mohácsi vasöntődében dolgozott.
Közben sikeres vagyonőri vizsgát tett.
Május 3-án, halála napján búcsúztatták volt munkatársai, mert sikerült Pécsett vagyonőri állást találnia. Nagy tervei voltak, amiket már nem tudott megvalósítani.

Magánéletében nem volt semmi extra. 1995. augusztus 5-én házasságot kötött. Bánatára a gyermekáldás hosszú ideig váratott magára. Amikor 2004. szeptember 26-án megszületett első kislánya Petra, Ő volt a világ legboldogabb embere. Boldogsága határtalan volt, amikor 2006. október 4-én megérkezett a második kislány, Réka. A két kislányt szerette a világon a legjobban. A gyermekek is nagyon ragaszkodtak édesapjukhoz. Annak ellenére, hogy az elmúlt évben a család már nem lakott egy fedél alatt, sok időt töltöttek együtt.

Néhány hónapja megtalálta Kedvesét, akivel a közös jövőt tervezték. Utolsó útja is hozzá vezetett, de már nem érkezett meg egy értelmetlen baleset miatt.

A természet megváltoztathatatlan örök törvénye, hogy az életet az elmúlás követi és ezt senki meg nem változtathatja. Senki el nem kerülheti, legyen fiatal, öreg, szegény vagy gazdag. Nincs kivétel!
Azért olyan nehéz elválni szeretteinktől, mert minden ember egyszer születik meg és nincs hozzá hasonló. Megismételhetetlen, nem pótolható! Tudjuk ezt, de mégis nehéz tudomásul venni.
Ha egy fiatal élet múlik el, vigasztalhatatlanok vagyunk, a valóság elfogadhatatlan.

Itt állunk Péter ravatala mellett, akinek a földi élete rövidre volt szabva....mindössze 39 év. Még legalább ennyit szeretett volna élni.....szerette volna felnevelni, óvni gyermekeit, s magának is álmodott egy boldogabb jövőt....

Bármilyen fájó, el kell búcsúzni Tőle...

Itt állnak végtelen szomorúsággal kislányai: Petra és Réka, édesanyja, kit kedvesen sokszor Zsuzsinak hívott, testvére Gábor, nagymamája, rokonai, barátai, ismerősei, akik szerették Őt! (ui.: a kislányaidat megfosztották a végső búcsútól! )



Nem nyújt vigaszt a költő Kosztolányi, amikor ezt írja versében:

?Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiában,
a múltban sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet, már csak ő nem......
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer...?

Péter hazatér dédszüleihez, kísérjük el utolsó útjára...
Nyugodjék békében


Péter hamvait tartalmazó urna dédszülei sírjába kerül, akik mint elsőszülött dédunokájukat imádták, halálukig kényeztették! Most már együtt lesznek az idők végezetéig.

Juhász Gyula szavaival búcsúzik Tőled édesanyád:

?Nincs annyi könny,
mely méltón elsirat
És sebeinkre írt ad
és vigaszt....?

Nyugodj békében kisfiam!


?Én nem haltam meg.
Az, ami nektek voltam,
még mindig vagyok.
Nevezzetek nevemen,
beszéljetek hozzám
olyan könnyen és egyszerűen, ahogy mindig.
Nevessetek és gondoljatok rám,
hiszen én itt vagyok veletek,
csak én az út másik oldalán megyek! ?





Édes Drága Kisfiam!

,,Váratlanul ért halálod, búcsú nélkül mentél el, aludd szépen örök álmod, soha nem felejtünk el."

Nélküled már semmi sem olyan mint régen, fájó könnycsepp lettél mindannyiunk szívében. Feledni téged soha nem lehet, csak meg kell tanulni élni nélküled.

Drága Kisfiam ! Most már fentről Te vigyázz ránk !  

Oly szomorú Nélküled élni, Téged mindenütt hiába keresni ! Téged várni ki nem jön többé, szeretni fogunk mindörökké !
Az igaz szeretet legnagyobb próbája, elengedni azt, akit annyira szerettünk !
Elfeledni Téged nem lehet csak megtanulni élni Nélküled !
Elmentél, kereslek, a temetőt járom, Ülök a sírodnál, ez lett a világom ...  
Hiába hordjuk sírodra a virágot, eltemettük Veled az egész világot !  
Míg éltél szerettél, míg élünk nem feledünk !  

Az idő múlik a fájdalom csak nő,
Nem hoz enyhülést a múló idő.
Sírodra hiába visszük a virágot,
VELED együtt temettük el az egész világot! !
Ragyogjon a mécses, ahogy a csillagok!
Őrizzék álmodat hófehér angyalok!
S ha majd egyszer csendben megpihenünk,
Isten országában, mind együtt leszünk!