Tegye még különlegessebbé Laci (Székely Lacika) gyertyáját

A gyertya még 5 nap 21 órán át ég.

Gyújtson Érte új gyertyát most!

Ezt a(z) 850x különleges gyertyát Anyu,Apu,Dönci gyújtotta 2024. 11. 20. napján Laci (Székely Lacika)ért

A gyertyagyújtás oka: Van egy dal, csak Rólad szól,Azt üzeni nagyon hiányzol.Ha hallod ezt a dallamot,Akkor csak Rád gondolok.Egyszer talán újra látlak,Mindennap én visszavárlak. SZERETLEK FIAM

ISTENEM!

Hol vagy? Mire gondolsz ilyenkor?
Mikor valakit a halál átkarol,
Mikor sóhajként száll el egy fiatal lélek,
Még alig élt, még alig vétett,
Mégis örökre elment oda,
Honnan nem lehet visszatérni soha.
Miért kellett? Miért nem élhetett még?
Miért érte ilyen szörnyű vég?
Nálad van? Bár tudnánk biztosan,
Hogy Veled van fent a Mennyországban.
Vagy most valahol csak hidegen fekszik,
Már nem mozdul többé, hiába kérik.
Hallja-e a sírást, mi áttöri az eget?
Látja-e szemünkben az igazgyöngyöket?
Meghalt...borzalom,
Felfogni meg mindig nem tudom.
Patakzó könnyek, megtört sóhajok,
Fagyos éjjelek, rideg nappalok,
De hiába minden, segíteni nem tudok!
Felébreszteni egy élettelen testet,
Emberi ésszel már nem, már nem lehet...
Hol az igazság? Uram, hol van???
És hol az a szív, mi többé sose dobban?
Nem tudni...nem tudunk mi semmit,
Csak remélünk, és siratjuk emlékét.
De mondd Isten! Miért???
Miért a halál az ár a boldogságért?
Te tudod, Neked tudnod kell...
És sajnos mégsem mondhatod el.
De ha egyszer megtudom, mit rejt az örök álom,
Miért létezik halál a világon,
Hiszem, hogy nem hideg sírkő lesz a felelet,
Hanem boldog folytatás az égben, a felhők felett.

Kell rád emlékeznem, most és mindörökké,
Nem lehetsz már velem soha-soha többé
Elmentél most tőlem, örökre elhagytál,
A sors akaratából egy szép emlék vagy már.
Mit tegyek nélküled, óh, mondd, hová legyek?
Hisz helyedbe már soha senkit sem tehetek!
De én várni foglak, várni, amíg élek,
Erőt ad majd nékem a reményt keltő lélek.
Testetlen alakban itt leszel köröttem,
Vigyázó szellemed őrködik fölöttem.
Nem feledlek soha, ezt ígérem Neked!
Búra hajlott lelkem mindig egy lesz veled.
Bocsásd meg bűneim, s fogadd búcsúszavam,
És örökkön-örökké hallgasd hívó szavam.
Tekints rám az égből, vigyázzad léptemet,
Vigasztald még egyszer, csak egyszer a szívemet.
Legyen rajtam mindég vigyázó, szép szemed,
Pihenj békességben, míg ott leszek Veled!

Ma is sírnak az Angyalok velünk,

Hisz elment tőlünk, kit nagyon szerettünk.
Némán könnyeznek az elsárgult levelek,
Hangtalan ejtem ki drága nevedet.

Szívem sajog, fáj, utánad kiált!
Ne menj még kérlek! Szükségem van Rád!
Nem vehet csak úgy el Tőlem a rút halál!
Hisz érted éltem én, maradj még tovább!

Sírnak az Angyalok, én is sírok velük,
Tudom, hogy menned kell, lelked már velük.
Megjelent az égen egy láthatatlan sugár,
Érzem, hogy nem félsz, mosolyogsz már.

Egy napon várni fogsz, s újra velem leszel,
Te leszel majd az, ki engem felemel.
Már nem sírok, látod? Elengedlek hát!
Mert tudom, hogy ott fennt egy szebb világ vár?!

Sok-sok szeretettel gondolok most Rád,
Ha sírnak az angyalok, tudom, hogy vársz.
Mikor kisüt a nap, látom, hogy mosolyogsz,
Reggeli szellővel könnyemet szárítod.

Visszaadom tested, pihenj kedves hát,
Álmodd azt a csendben, hogy szép volt ez a világ!
Érzem, hogy itt vagy, még most is velem,
Bennem élsz tovább, míg dobog a szívem.?

Mikor itt voltál,minden szép volt,s tiszta,

De most sivár az élet,mert soha nem jössz vissza.

Elmentél örökre, egy jobb világba,

S én keservesen sírok a nevedet kiáltva.

Hiányzol! Ennyi jön ki szomorkodó számon,

Mindent, amivel megbántottalak mélységesen bánom,

A szívem szakad meg sírod előtt állva,

Könnyem hull, de Te csak hallgatsz koporsódba zárva

Egy pillangó története

Hideg volt még s a föld kopár,
Pacsirta még nem énekelt.
Az ibolya se bújt elő
S egy lepke már is szárnyra kelt.
Bekarikázta a mezőt,
Enyhet keresve, társtalan',
S mégis tavaszrul álmodott,
És úgy örült, hogy szárnya van.
Fáradtan olykor megpihent
Kórón vagy száraz ágakon,
És várta a derült tavaszt,
Merengve a felhős napon.
Remélt és várta, leste, hogy
Mikor lesz végre már meleg.
Oly sápadt volt a nap neki,
S oly dermesztők az éjjelek.
Fázott szegény, de víg maradt;
A tavasz álma volt vele;
Jól tudta, hogy lesz kikelet,
És rózsa lesz a kedvese.
Lett is tavasz; volt ibolya;
Volt rózsa, fény és napsugár;
De nem a pillangónak; ő
A tavaszt meg nem érte már.

Suhogó esti szél, kedves angyalok! Súgjátok meg neki, hogy én még itt vagyok! Súgjátok meg neki, anyukája üzeni: Mig az élet tart, örökké szereti!Szeretlek drága kicsi FIAM,nagyon hiányzol

...elmentél...

...elmentél és nem láthatlak többé...

nem foghatom többé meg a kezed,
nem tekinthetek többé a szemedbe,
nem láthatom mosolyodat,
nem simogathatom meg kócos tincseidet,
nem maradt más csak az emlék, ami a szívemben örökre megmarad,
nem maradt más csak egy pár fénykép, ahol együtt mosolygunk, ahol még átölel karom...

...elmentél...

nem tudtam elköszönni tőled, elszöktél...
menned kellett, tudom,
de
fáj,
most még nagyon fáj...
szemem könnyes, ajkam megremeg, mikor nevedet suttogom...

...összeszorult a szívem, amikor láttam fekete ruhába öltöztetett tested, ami mozdulatlanul feküdt, várva a végső búcsúra...
az én Istenem legyen Veled és vigyázzon Rád...

A temető fényben úszik,
minden halott csendben nyugszik.
Nagy a csend a temetőben,
Nyugodj békességben!...

"Nagy kérés volt tőled, hogy őt hagyd meg nekünk?
Könyörögni, szenvedni kell, azért hogy boldogok legyünk?
Nem sokat kértem csak, hogy gyógyuljon meg,
S élje azt át velünk mit ő, már nem élhet meg.
Gyönyörű szemében, a fény még csillogott,
Még az utolsó napokban is csak mosolygott.
Mosolygott, mert hitt, mosolygott, mert élt,
Semmi mást nem akart ő, csak élni még.
Küzdött még tudott, még volt ereje,
De a végzet őt is utolérte.
Hosszú útra ment, és a csillagok vezetik,
Vezetik útját, amíg csak álmodik.
Álmodjon egy öregkort, mely csodás és szép,
Álmodja meg azt, hogy még mindig velünk él.
Súgják meg a csillagok üzenetünk... hogy szeretünk,
Mondják meg azt neki, hogy
S O H A S E M
F E L E D Ü N K !!!"

Elmentél tőlünk egy végtelen útra,melyről csak visszanézni lehet, visszajönni soha.Hazafelé nem építettek utat, de ha mégis lenne irány,mely otthonod felé mutat, ugye hazajönnél!Visszahozna a szeretet, és letörölnéd,az Érted fájó könnyeket!Szeretlek

Mi lehet gyógyír fájó sebeimre,
bánattal megtűzdelt szenvedéseimre,
mit tegyek ha beborít engem a gyász,
ez a sötéten komor végzetes nász?

Imára kulcsolt remegő kezekkel,
könnyel áztatott szomorú szemekkel,
Istent kérem hallja meg jajszavam,
hallja meg lelkem mekkora gyászba van.

Nyílnak a virágok pompázó kertekben,
bánatvirág nyílik régóta a szívemben,
fekete rózsák gyökeret eresztettek,
ezek tüskéi folyton megsebeznek.

Emlékek suhannak a szellő hátán,
hangok és arcok itt hagytak árván,
szerető ölelések melyek elmaradtak,
lettek lakói rideg kriptafalaknak.

Temetőkben kóborló szomorú lélek,
mióta elmentél árván így élek

nem találom helyem ezen a földön, emléked virágát könnyemmel öntözöm?

Újra élek dolgokat, mit együtt tettünk
Beteszek filmeket, mit együtt néztünk
Én marhára untam, de te ugyanúgy nevettél

Vagy mikor egy régi képet a kezedbe vettél
Annyi gondolat mi öli most a lelkemet
Előtör a régi érzés, átkozom az életet
Arcomat mécsesek vörös lángja mossa
Gyötör a kérdés mi az, mi őt nekem visszahozza
17 szál virág 17 életév egyetlen pillanat és most véget ért
Egyetlen érzés, csak a fájdalom hogy érezzem hogy élek
És várhatom, hogy itt lesz a vég és te eljössz értem
Majd egymást ölelve szállunk a menybe
És eltűnik a rossz csak a szép, marad a lelkedbe
Mindannyiunk képét látjuk majd a szemedbe
Kik szerettünk téged, kiknek most is hiányzol
Kik óvtunk téged mindig minden rossztól
Kik most is sírnak, ha hallják a nevedet
Kik most sem értik miért történt ez veled...

Nagyon hiányzol!!!

Nincs többé

Elválasztottak minket,
Elmentél örökre.
Karjaimból elvittek,
Nem láthatlak többet.

Nem gondoltál rám?
Nem jutottam eszedbe?
Eljött érted az árny,
S elmentél ővele.

Őt választottad nem engem.
Gyere vissza kérlek,
Nem bírom értsd meg!

Szeretlek míg eljön értem is a halál,
És melletted leszek odafent talán.
Várom már hogy újra láthassalak,
Mert a szívem most ketté hasadt! ?

Reggel mikor felkelek,nem tudom mit tegyek.

Csak várok,várom hogy visszagyere.

Álomban élek,mert hiszem jönni fogsz.

Nem akarom tudni,hogy nem..

Mert az nagyon rossz.

Várok,csak várok mindig.

Sírodhoz járok,és még is csak várok.

Elmém tudja nem jöhetsz,

De szívem képtelen hinni ezt.

Hol van a reménység?

Hol van az életem?

Hová lett gyermekem?

Miért történik ez?

És csak várok,mind hiába várok.

A fájdalom mi elvitt téged,

Most belém hasít,belül éget.

De csak várok szüntelen...
Mert nélküled mit sem ér az életem!!

Jöttél csak úgy, a semmiből,

Vártunk Rád teljes szívünkből.

Piciny szíved úgy lüktetett,

Túláradt benne a szeretet?

Csapd össze így a két kezed,

Így tapsol minden jó gyerek.

S kíváncsi szemmel végigmért,

S nevettünk mindig, mindenért?

Nézz csak fel, az ég magas,

Bár azt mondják, hogy nem igaz.

Ott jártak ők, a repülők,

És nem látták sehol.

Kell ott fenn egy ország, amely talán ránk is vár,

Kell ott fenn egy ország, ahol ő is játszik már,

Kell ott fenn egy ország, ahol újra átölel,

Kell ott fenn egy ország, amit sosem rontunk el.

Egy kisfiú: az Életem,

Kis lényét el nem feledem.

Várom, hogy újra öleljem,

Csak addig el ne felejtsen.

Az arca szép, a lelke jó?

Minden oly hiábavaló!

Együtt leszünk, együtt újra,

S többé el nem engedlek!!!

Kell ott fenn egy ország, ahol újra mosolygunk,

Kell ott fenn egy ország, ahol együtt játszhatunk,

Kell ott fenn egy ország, ahol újra puszit adsz,

Kell ott fenn egy ország, ahol többé el nem hagysz.

Anya, akinek holt gyermeke van,
A fél testével maga is halott,
És húzza-vonja le a föld felé,
Mit énjéből a földnek átadott.

Anya, akinek holt gyermeke van,
Csal fél szemével néz a Napba már,
A másik szeme túl a mindenen,
Holt gyermeke távoli nyomában jár.

Úgy jár, mint ki messze megy,
Vagy messze útról érkezett imént,
Mint idegen, ki otthont nem talál,
Ki valahol elhagyta fél szívét.

Csak fél szíve vergődik mégis itt,
Aranykalitkában sajgó, bús madár,
Míg itt a Földön élő kedvese,
Tilos addig a másik út, határ.

Félkézzel végzi sok-sok dolgait,
S hiú viszályok fölött úgy lebeg
Magasan, minden szennytől mentesen,
Mint akit már nem érnek emberek.

Anya, akinek holt gyermeke van,
Csak félig él, lehúzza őt egy sír,
S mikor élő fiára mosolyog,
Az egyik szeme akkor is csak sír.

Szeretlek kicsi fiam,nagyon hiányzol! Bárhol is vagy,tudd hogy szeretünk,ha sokszor el is felejtettük mondani.....

Találtam a sírodon egy kis virágot,
mely véletlen nőtt, magától.
Kérdeznélek kis virág:
Vajon szebb és jobb is a másvilág ?
Tudja e hogy szeretem ?
Vár reám odafenn ?
Ugye ő már nagyon boldog ?
Látja e ha érte sírok ?
Így szólt a kis virág:
Boldog ő mert szereted, s ha bánatos vagy
mindig rád nevet, csak te nem láthatod,
mert folyton könnyes a szemed.
Letörlöm a könnyemet és elsétálok.
Kertemben álldogálok,ott is vannak szép virágok.
Kérdeznék még ha lehet:
Ő vár-e rám és én mikor mehetek ?
Már nem jön válasz csak álldogálok,

Itt már nem felelnek a virágok.

Nem búcsúztunk, úgy mentél el,
Azt hitted visszajössz.
Most is látom két szemedet,
Segítségért könyörög.

Kevés voltam a segítséghez,
S, szemed fénye kialudt.
Öleltem a kihűlt tested,
Tudtam, nincs már vissza út.

Pataknyi könny folyt szemeimből,
A Halál meg nevetett.

Elvette tőlem Őt, kit annyira szerettem,
Aki nélkül örök sötétség az életem! “

Ezernyi fájdalmas kérdés,melyekre nem létezik válasz.Csak az emlékek maradtak,s a lelkeket mardosó bánat..." Szeretlek FIAM ,hiányzol kicsim

Létezik-e annál nagyobb fájdalom,

ha gyermekedet fedi a sírhalom?

A kín nem enyhül, bár telik az idő

Hónapra hónap jön - eltelt sok-sok idő.

Az időt, mit vele tölthettél

csak egy pillanatnak érzed,

Nem maradt más Neked,

csak képek, mosolyok, emlékek.

Míg veled volt, életed aggódással telt,

Vele voltál szíved minden szeretetével,

Mennie kellett, nem kérdeztek téged,

Elvesztetted a legnagyobb kincsed.

Csak egy percre láthatnám még

Kedves mosolygós arcát,

Mindenáron megvívnám én

a sors által kimért harcát.

Elmondanám Neki mindazt amit érzek,

Hogy ugyanúgy szeretem, hogy nélküle félek!

Félek, hisz életem értelme Ő volt

Nélküle minden üres, sivár, holt.

Ha felnézek az égre, az Ő arcát látom

Mintha mosolyogna, s enyhül aggódásom

Látom a csillagok közt, fényesen ragyog,

Csak azt sajnálom, hogy én nem Vele vagyok.

Lennék inkább százszor vele, odafönn az égben

Mint idelenn nélküle az örök szürkeségben

A színek itt megkoptak, minden élettelen

Nélküle nincs örömöm, a bánatom végtelen.

Ez a legnagyobb fájdalom mi egy szülőt érhet,

Istenem segítsd Őt, csak erre kérlek!

Légy vele, óvd, vigasztald, öleld át helyettem,

Istenem, Te tudod mennyire szerettem

Szívemben mindig ott élsz,
lelkemnek már része vagy.
Nem számít most a távolság,
Magad vagy bennem a gondolat.

Virág és gyertya kezemben,
bennem csak halk sóhajok,
egy-egy gyertyát gyújtok,
lángjába én is beleolvadok.

Melegség járja át a szívem,
érzem szinte közelségedet.
Lassan becsukom szemem,
oly jó hinni, itt vagy velem!

Sírodra teszem a virágot,
a szél zúgását hallgatom,
nyugodjon békében lelked,
örökké hiányozni fogsz

Tegye még különlegessebbé Laci (Székely Lacika) gyertyáját

A gyertya még 5 nap 21 órán át ég.

Gyújtson Érte új gyertyát most!

"Laci (Székely Lacika) " égő gyertyái	"Laci (Székely Lacika) " adatlapja
"Laci (Székely Lacika) " nemrég kialudt gyertyái
Ugrás a gyertyagyújtók térképéhez	E-mail értesítő küldése erről a gyertyáról Üzenet küldése a gyertyagyújtónak
Csak a saját gyertyák között ugrás ehhez a gyertyához
Ugrás ehhez a gyertyához, a többi gyertya között	Ugrás az összes gyertyához
Tegye még különlegessebbé Laci (Székely Lacika) gyertyáját	Gyújtson Érte új gyertyát most!