Róbi,Nono
(Ágoston Róbert)
Született:
1991. 10. 29., Szlóváia,
Meghalt: 2009. 10. 29., Kiskunfélegyháza
Most a mennyországhoz tartozol
És a csillagok jelzik a nevedet!
"Amíg őriz a szemed,
Amíg lehunyt szemmel látsz,
Lehet elmegyek, de itt leszek,
A lábnyomomban jársz.
Amíg érez a kezed, amíg néha még rám vársz,
egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz,
Nézd itt az arcodon, egy csepp, hogy eltévedt!
Sose bánd, ne szégyelld!
Egy cseppnyi bánat ébredt ma értem és érted.
aki álmomra ügyelt,
Hogyha gonosz hold kelt fel,
Ki a kedvemért jövőt remélt,
az hogyan hagyhat el?
Aki járt minden úton, aki ismert minden szót,
Ki száz szavamnak hangot adott,
Többé sose szól?
A szívben, ha mennydörög,
S a szemre felhő száll,
Zápor, ha szakad, új folyó, ha fakad:
Miért fáj, miért fáj?
Amíg őriz a szemed, Amíg érez a kezed,
Amíg éltet a szíved, ne félj!"
Elmentél, s nem kérdeztél,
hiányod milyen érzés.
Itt hagytál minket ez nem is kérdés,
mosolyod már csak halvány emlék.
Emlék, melyet el sosem felednék,
de az idő homályosítja az elmét.
Testemen érzem a meleg ölelést,
a vele járó örök megbékélést.
Az illatod érzem,
oly kellemes de mégis éget.
Fáj, mint minden ami rád emlékeztet.
Ezekkel most mi is kezdjek?
Ha őrzöm, csak nekem rossz.
Ha feledni akarom, újabb bánatot okoz.
Mondd, mit hoz a sorsom?
Egyszer még újra láthatom?
Csak egy mosoly,
csak egy ölelés,
ez volna mit kérnék.
De nem lehet,
mert elmentél,
s ami volt már emlék!
Csendesen alszik, megpihent végleg,
angyalok bölcsője ringatja már.
Nem jöhet vissza, hiába hívjuk,
emléke szívünkben otthont talál...
Becsukott szemmel még látom a lelkét,
ki mellettem ül, és nékem mesél...
Nem maradt utánad, más csak az emlék
Örökké szeretlek bárhol legyél!
NYUGODJ BÉKÉBEN!
Emléked Benünk Él Örökké!
|
 |