Józsi
(Gál József)
Született:
1990. 5. 15., Győr,
Meghalt: 2009. 3. 16., Mosonmagyaróvár
Búcsú nélkül mentem én el tőletek.
Nem búcsúzom ma is élek köztetek.
Szíveteket ne eméssze fájdalom.
Halottak napjára sok szeretettel 3-dik évfordulódra, Édesanyádtól sok szeretettel
Vigasz legyen,hogy örökké álmodom!
Tudom én, azt hiszed, egy angyal nem magányos,
De én otthagytam lent egy szerető családot.
Látom innen fentről síró édesanyámat,
ölelve vigasztalja édesapámat"
"Őrizni fognak tetteid,
Elmúlni nem hagyunk,
Emléked nem halványul,
Míg Rád gondolunk.
Az ember több, mint múló idő,
Az ember egész végtelen,
Búcsúzni tán éppen ezért reménytelen. "
Szűleid, Testvéreid,Sogornőd,Sogoród.
Első éves évfordúlódra, Sok szeretettel.
Test és lélek elválik, S úgy érzed hazugság, Hisz, ő már most hiányzik, S hiszed, az élet badarság. Szeretnél megszűnni, hogy csak vele lehess, hogy ne kelljen elválni, Ismét vele nevethess. De ez a rút, csúnya, Hátborzongató élet, Őt más vizekre sodorta, Ahol nem számítanak az évek. Szárnyakat kapott, Fehér hosszú ruhát. Talán boldog is ott, Otthon érzi magát. Reméled, hogy visszatér, Érzed hideg éjszakán, Lágy kezeivel hozzád ér, S meg is ölel talán. Aztán rájössz, nincs ott, Hisz nem is él már, S te csak a levegőt karolod, S közben a szíved fáj. Lassan megnyugszol, Hiányától ordítani tudnál, Csöndben elalszol, hogy ne lássák, ismét sírtál?
Nem rég, hogy örök álom zárta le szemed,
könnyek között emlegetjük a Te drága neved.
Elmentél tőlünk egy végtelen útra,
melyről csak visszanézni lehet, visszajönni soha.
Hazafelé nem építettek utat,
de ha mégis lenne irány,
mely otthonod felé mutat, ugye hazajönnél?
Visszahozna a szeretet.
letörölnéd, az Érted hulló fájó könnyeket.
Nem rég, hogy örök álom zárta le szemed,
könnyek között emlegetjük a Te drága neved.
Elmentél tőlünk egy végtelen útra,
melyről csak visszanézni lehet, visszajönni soha.
Hazafelé nem építettek utat,
de ha mégis lenne irány,
mely otthonod felé mutat, ugye hazajönnél?
Visszahozna a szeretet.
letörölnéd, az Érted hulló fájó könnyeket.
Halottak napjára !
2010.
Fájó szívvel, szeretettel gyújtjuk Érted ezen a szomorú napon gyertyánkat!
A csendes éjben egy gyertya lángja ég
Árván világit temető rejtekén
Őrzi az én kincsem álmát itt lenn
Míg Ő egy csodás csillagként tündököl fenn
Lenéz a kis lángra ott talál engem
Tudja mindig vele a szívem és a lelkem
S ha a gyertya lángja egy könnyet ejt
Az Ő szemében is ragyog egy könnycsepp
Mert érzi a gyertya lángja én vagyok
Imádom Őt,
a legszebb csillagot!
Édesanyád, Anikó, Zoli.
Szeretettel Édesanyúkád, növéred Anikó, és Zoli.
Az élet elég rövid, mégsem gondolkodunk rajta,
Hogy ki az, akit szeretünk, kinek segítsünk a bajban.
Ki az, ki megérdemli, hogy imádkozzunk érte
És ki az, aki akár egy mosollyal is beérte.
De az élet hamar elszáll az emlékekkel együtt.
Az egyik nap még öleljük, másnap már temetjük.
Csak foltok maradnak, az érintések és a képek,
De még homályosan is jól esnek a gyönyörű emlékek.
Vajon kik lesznek azok, akik majd emlékeznek rám,
Akik könnycseppet ejtenek a sírkövem szaván,
Akik nem felednek majd, mert én olyan ember voltam,
Akit szerettek, míg éltem, és szeretnek majd holtan.
Pedig nem csináltam semmit, egyszerűen éltem,
Ugyanúgy, mint más, mindig csak reméltem.
Reméltem, hogy egyszer emlékem megmarad,
Lehet, hogy én elmentem, de az élet tovább halad.
2011.07.10.
|
 |