Cimbike
(Tanyaszépe Cimbora)
Született:
1998. 12. 24., Budapest,
Meghalt: 2009. 11. 29., Székesfehérvár
Nem örültem amikor nagy titokban megérkeztél és először megpillantottalak tenyésztődtől való érkezésedkor.Volt tartód, kihasználód csak szaporitásoddal törődött, igy koszos, büdös, lompos voltál. Odajöttél hozzám és probáltál hizelegni és picinyke szemed sugalta ne küldj már el, nem lehetsz ilyen kegyetlen. Neked köszönhetően Beatrix Lányommal nagyon klassz párost alkottatok. Bearanyoztad életét sok vidám perccel. Csodás kis barátja voltál Brigittámnak is. Feladtad a leckét. Soha nem lesz senki aki ezt utánad tudná csinálni. Köszönöm, hogy Velünk voltál és szerethettünk.
A halál semmiség. Ügyet se vess rá. csak annyi történt, hogy átmentem a másik szobába. Minden marad a régiben. Én én vagyok, te te vagy, és a múlt, amit együtt csináltunk végig, az mind érintetlen, megmásithatatlan. Könnyedén beszélj rólam, úgy ahogy mindig is szoktál, és amikor kimondod a nevem, ne érezd kötelességednek, hogy gyász, vagy ünnepélyesség érződjön a hangodon. Jókedvűen emlékezz vissza a közös hecceinkre! Mosolyogva gondolj rám, és imádkozz értem! Az élet megy tovább, mint azelőtt. Tökéletes és töretlen a folytonosság. A halál csak elhanyagolható kis baleset. Attól, hogy nem látsz, a tudatodban még ott lehetek. Idővel úgyis találkozunk, addig is várlak, itt, a közelben. Minden rendben, ne félj. ...
Kicsi Cimbikém! Életed ugyan nem nálam kezdődött, de amikor először találkoztunk úgy rohantál hozzám, mintha gyerek korod óta ismernél... Még mindig itt cseng a fülembe nagyapám kérdése...: "Biztos, hogy akarod?" Koszos és csapzott voltál, császármetszés után lábadoztál... De láttam benned azt, amit akkor senki más! Láttam, ha el viszlek csodálatos, és boldog éveket élünk majd együtt! Kölyök korod (már ha volt) hányatott volt... Fiatal éveid alatt kölyköket neveltél... Aztán 1 állatokat imádó (a kis gazdid) olvasott 1 hirdetést: "5 éves tenyésztésből kizárt westi és 10 hetes kölyke ajándékba elvihető" Hát telefonáltam, szervezkedtem, és még hazudtam is... Ennyi idő után elmondom neked, hogy a kölyköd miatt telefonáltam, de egy percig sem bántam meg, hogy Te jöttél helyette! Aznap, amikor hozzánk kerültél, délelőtt még az sem volt biztos, hogy eljutok hozzád..., aztán jött a telefon nagyapámtól, hogy indul értem, és megyünk! Majd kiugrottam a bőrömből, persze közben féltem a találkozástól... Majd áltunk az udvaron, és Te szaladtál hozzám, azonnal rohantál... És az a tekintet..., hmm még a mai napig előttem van! :-) Hát igen kiválasztottál!!! Majd beültünk az autóba, és a karjaimba megnyugodva pihengettél! Aztán jött az, amitől még jobban féltem... Mi is lesz, ha Édesanyám nem engedi, hogy maradjál...? Hát mindent megtettünk: Te+én! Te hízelegtél, szépen néztél... Én meg egész éjjel fürdettelek, és kozmetikáztalak... Majd hajnalba felkeltettük azt az embert, akinek a szava döntő volt (MM)..., és kimondta: "Na jó, így már maradhat!" És ott kezdődött az igazi közös élet! Átmentünk jó pár rossz dolgot, és természetesen boldogok voltunk így is... Majd felköltörzél nővéremhez, és ott élted tovább életed! Sokat voltam nálatok, szinte minden hétvégén, és mindig úgy mentem el, hogy szeretlek, és sietek vissza hozzád!
Aztán egyszer jött a telefon... Baj van! Hát jöttem, és vittelek orvoshoz, aki azt mondta, hogy idős kutyáknál természetes azon tünetek tömkelege, amik nálad megvoltak... Hát nem kellett volna hinnem neki, és mennem kellett volna tovább! De nem tettem, csak haza vittelek... Majd jött 1 újabb telefon, hogy mindenképp jöjjek érted, mert nagyon rosszul vagy! Addigra már nagyon nagy baj volt... Elvittelek 1 másik dokihoz, és közölték, hogy másnap műtét... Erős voltál, hónapokig kínlódtál szótlanul, így nem vettük észre mekkora baj van! Viszont a műtét előtt meghoztam a döntést... "Ha úgy látjuk, hogy nagy a baj, akkor ott elbúcsúzom, és elengedlek!" Megörültünk, hogy nincs nagy baj... Addig nem vihettünk haza a műtét után, amíg teljesen fel nem ébredsz! Fel ébredtél, és el is indultunk... Haza értünk, lefektettünk a pihe-puha kis helyedre, és én melletted virrasztottam egész éjjel! Majd így ment 4 éjszakán keresztül úgy, hogy reggelente mentem dolgozni! Minden reggel elköszöntem, hogy sietek haza, legyél jó és várj meg... Majd az utolsó éjjel volt 1 álmom, amit nem mondtam el senkinek... "Fogadott nagymamám (előtted nemsokkal hagyott itt minket, és ment a mennybe) tartott a kezébe amikor elmentem dolgozni, és néztetek az erkélyről integetve!" Majd felkeltem, össze készülődtem, és lementünk sétálni, gondolva az álom csak álom volt! Elmenetel előtt mélyen a szemembe néztél, mint aki jelezni szeretne valamit, és én csak elismételtem ugyanazt, amit előtte napokon keresztül: "Légy jó, fogadj szót anyának, és várj meg, mert sietek!" Te csóváltad a farkad, és pislantottál, mint aki érti és megérti! És elmentem... Rá nemsokra jött a telefon, amitől minden egyes nap rettegtem... Édesanyám volt, és csak annyit tudott mondani: "Elment..."
Most már tudom miért néztél végig aznap hajnalba, és miért vetted az erőt a csóváláshoz... Elbúcsúztál!
Egyre kérlek... Ne haragudj, hogy a temetéseden nem lehettem ott, és nem én vittelek az utolsó utadra! Lélekben veled voltam, és most is veled vagyok!!!
Nem tudlak elengedni, és elfeledni...
Gyújtotta: Beatrix, 2012. 11. 25.
Gyújtotta: MM, 2012. 11. 25.
Cimbike (Picikém)
Drága Picikém! Eszembe jutott, hogy lassan itt a szülinapod... 1 hónap, és 14 éves leszel (számomra) Hogy tudd, nem felejtettelek el, és olyan mintha még mindig itt élnél mellettem, mert tudom, hogy még odaátról is számíthatok rád... És nyugi, lesz a fa alatt neked is születésnapi és karácsonyi ajándék is!!! Nagyon szeretlek...
Gyújtotta: A kis gazdid..., 2012. 11. 24.
Cimbikém Mercyke (2000.08.20-2014.09.04.) ma követett a másik szobába. Kérlek vigyázzatok nagyon egymásra. Játszatok nagyon sokat !! Ő volt az a kuytuska aki miatt levelet irt három gyermekem és megfogadtak mindent csak engedjem meg, h velünk éljen. Még őrzöm azt a levélkét.Sok örömet adtál gyermekeimnek, ahogy Cimbike is. Köszönöm Nektek !!
|
 |