Édesapa
(ifj.Vígh Sándor)
Született:
1969. 10. 30., Debrecen,
Meghalt: 2009. 12. 15., Berettyóújfalu
Aki megvédett: te voltál!
Páratlan apa voltál,ne tagadd!
Amikor leszidtál,tudtam,szeretsz.
Számtalanszor mondtad nekem ezt.
Elfelejteni téged sose lehet,
Rád emlékezni csak jó lehet.
Egyszer sem hagytál cserben,
Te benned a tökéletes apára leltem.
Lehet,hogy néha veszekedtünk ketten.
Ezt már megbántam,többé nem tenném.
Köszönöm, hogy voltál,és az emlékeimben vagy nekem!
Én a magas égre néztem, önzőn,
s nem láttam, hogy itt a földön
kihunyni készül egy gyertya-láng.
Apám elment, s ott a sírnál,
ahonnan mégegyszer visszanézett,
sírtam, s nem gondoltam semmi szépet.
Most az idő már új lapot nyitott,
s a szavak miket számba adott,
megértek talán, hogy formát öltsenek.
Apu, most elmondom Neked,
amit úgyis tudtál, bízom benne,
bár nem volt szavakba öntve,
hogy erős karó voltál nékem
sorsom orkános szelében.
Hajóm alatt Te voltál a hullám,
s árbócomon a vitorla,
mi sérült életemet gyengéden
biztonságos partra sodorta.
Fészek voltál, ahová vissza-szállhatott
lelkem, ez az örök vándorló madár,
s röptettél, mikor hivott a látóhatár.
Nem kérdeztem meg soha Tőled,
hogy beváltottam-e reményeidet,
mikor kóborlásaimra idulva
arcomra csókoltál útlevelet.
Nem mondtam el soha, mit álmodtam,
pedig álmaimat is Tőled kaptam,
most már tudom, mert úgy váltak valóra
mintha abban is a Te kezed volna.
Most felnézek, és kinyitom az eget
még egy percre, hogy elmonjam Neked,
hogy megnyugtassalak, nem vagyok árva,
mert itt vagy velem, a lelkembe zárva,
s most én őrizlek, védelek,
míg felettem is elszállnak a hűtlen évek.
S mielőtt bezárulna az ég,
még két szót felkiáltanék,
mit ritkán mondtam, azután elengedlek:
Apu,Örökre Szeretlek!
Szeretlek Apa!
Köszönöm, hogy elhitetted velem, hogy bármit csinálok, jól csinálom.
Köszönöm, hogy megtanítottál emberül élni és másokat megbecsülni.
Köszönöm, hogy mindig átsegítettél az élet nehéz időszakain.
Köszönöm, hogy megtanítottál nézni és figyelni, gondolkozni, kérdezni és felelni.
Köszönöm, hogy akkor, amikor a világ összeesküdött ellenem, te sugárzó mosolyt küldtél felém és bátorítottál, erőt adtál.
Köszönöm, hogy gyengéimet, hibáimat mindig diszkréten kezelted.
Köszönöm, hogy felismerted a pillanatot, amikor már egyedül is elboldogultam a világgal és elengedted a kezem.
De sohasem hagytál magamra teljesen.
Tudom, hogy nem választhattam meg, hogy te legyél az édesapám, de ha lehetne, akkor is téged választanálak.”
Az apa egy olyan ember, aki elvárja, hogy a gyerekei olyan jók legyenek, amilyen ő szeretett
volna lenni.
Az Édesapám egy olyan ember volt aki nagyon szerette az életet...tele tervekkel,új ötletekkel,majd egyszer nagyon megbetegedett,műtötték is...de miután hazajött,hol jobban,hol kicsit gyengébben volt,de még így is tudott mosolyogni,beszélgetni.A fájdalmát nem mutatta ki sosem.
Az élete a Citera,Népzene volt,de sok-sok ember köszönheti neki a meleget,hogy tud főzni,mert mikor kialudt a gáz...,be kellett kötni mindig őt hívták,mert gázszerelő volt.
Szeretett mindenkit,ha valaki belerúgott (szavakkal) ő csak mosolygott.
Nagyon hiányzol Édesapa! :(
"Fúj a szél és én csak ballagok,
Körülöttem néma csillagok,
Meg sem kérdi tőlem senki sem:
Merre mentél kedvesem?
Esik eső és én ballagok,
Néhány elmúlt percre gondolok,
Kérdezem a tűnő felleget:
Otthonod most hol lehet?
Többé már nem sirat úgy hidd el téged senki sem,
Mint ahogy én siratlak azóta is szüntelen.
Nem szégyellem, s mellettem
Hull az elsárgult levél,
Sír a fáradt őszi szél,
Mondd, hogy nem múlt minden el,
Mondd, hogy néha könnyezel.
Sáros úton egyre lépkedek,
Körülöttem boldog emberek,
Elmesélni nékik nem tudom,
Milyen nagy a bánatom.
Többé már nem sirat úgy hidd el téged senki sem,
Mint ahogy én siratlak azóta is szüntelen.
Nem szégyellem, és egyre
Hull az elsárgult levél,
Sír a fáradt őszi szél,
Mondd, hogy nem múlt minden el,
Mondd, hogy néha könnyezel.
Hull az elsárgult levél,
Mondd, a holnap mit ígér?
Mondd, hogy mi lesz most velünk,
Mondd, így meddig élhetünk?
Fúj a szél és én csak ballagok,
Nem tudom, hogy éppen hol vagyok.
Rád találni vágyom szüntelen,
Merre mentél kedvesem?"
Örökre a Szívükbe zárták:Szerető gyermekei:Anett és Tomi
|
|