Kicsi Babám
(Varga halott magzat)
Született:
2009. 8. 24., Szekszárd,
Meghalt: ua.
36+6 hetes fiú magzatunk lett angyalka. Nagyon vártunk, örökre emlékezünk Rád. Pontosan augusztus 24-én lesz, hogy 1 éve angyalkánk született, a köldök zsinór fojtotta meg legalább is ezt mondták a boncolás után. 36+6 hetesen született meg, de már előtte való nap meghalt bennem, nekem beindult a szülésem és a kórházban közölték, hogy nincs szívhang, lementünk az ultra hangra és akkor közölték, hogy halott, de meg kell szülnöm még ma, akkor már 4 perces fájásaim voltak. Nem tudtam sírni akkor amikor közölték, hirtelen nem érdekelt semmi csak azt szerettem volna, ha kivennék belőlem és nem kellene megszülnöm, rettenetes percek voltak.
Nagyon kedvesek voltak velem, mondák, hogy meg fogják gyorsítani a szülést próbáljam magam össze szedni. Közben oda ért a férjem is nagyon össze tört ő is meg a tesóm is (Ő vitt el a kórházba), ott volt velem egy kicsit, de mondtam neki, hogy menjen nyugodtan haza majd holnap beszélünk, nem akartam, hogy ott izguljon úgy sem tudott volna segíteni. Utána bementem a szülőszobában és rám kötötté az infúziót és rá negyed órára már meg is szültem. Megkérdezték, hogy meg e szeretném nézni, de nem volt erőm, ma már bánom, vagy nem is tudom lehet, hogy így jobb.
Szülés után sem tudtam felfogni az egészet csak bámultam magam elé.
Másnap hozták a halotti igazolást és mondták, hogy másnap lehet érdeklődni a boncolásnál, hogy mitől lett ez. Akkor tudtam igazán felfogni, hogy tényleg meghalt az én KISFIAM. Utána rengeteget sírtam, a férjem minden nap jött anyuval, intézték a temetést, meg tartották bennem a lelket, persze bennem az a rossz, hogy mindent magamban tartok ezért még a családomnak, meg a rokonoknak is azt mutattam hogy már túl vagyok rajta, de persze ez nem így van még a mai napig is nincs olyan nap meg óra hogy ne gondoljak Rá, nagyon hiányzik.
Amikor hazajöttem a kórházból megbeszéltem a férjemmel, hogy minél előbb szeretnék újra terhes lenni ő is ezzel értett egyet, de még nem jött össze.
Persze nekem nem olyan egyszerű túl lennem rajta, mert a tesóm rá 2hónapra szült egy kislányt, ő már 8 hónapos gyönyörű, de még a mai napig nem tudtam megfogni, mert szerintem igazából akkor törnék össze.
Mind ez megelőzhető lett volna, lehet, ha a nőgyógyászom beküld a kórházba az első nst után, mert akkor besípolt a gép, persze csinált áramlás vizsgálatot, de az akkor éppen jó volt. Akkor jött augusztus 20 a hosszú hétvége és szerintem ezért nem rendelt vissza újra nst-re.
Kicsit hosszúra sikerült bocsi, de olyan jó volt végre kiírom magamból a történetemet.
|
 |