Reszegi Sándor
(Apuka)
Született:
1940. 2. 29., Debrecen,
Meghalt: 2010. 4. 26., Debrecen
Búcsú
Ha Isten egy pillanatra elfelejtené,
hogy én csak egy rongybábu vagyok,
és még egy kis élettel ajándékozna meg,
azt maximálisan kihasználnám.
Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok,
de meggondolnám azt, amit kimondok.
Értéket tulajdonítanék a dolgoknak,
nem azért, amit érnek, hanem azért,
amit jelentenek.
Keveset aludnék, többet álmodnék,
hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel
hatvan másodperc fényt veszítünk.
Akkor járnék, amikor mások megállnak,
és akkor ébrednék, amikor mások alszanak.
Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel,
egyszerű ruhába öltöznék,
hanyatt feküdnék a napon,
fedetlenül hagyva nemcsak a testemet,
hanem a lelkemet is.
A férfiaknak bebizonyítanám,
mennyire tévednek,amikor azt hiszik,
az öregedés okozza a szerelem hiányát,
pedig valójában a szerelem hiánya
okozza az öregedést!
Szárnyakat adnék egy kisgyereknek,
de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni.
Az öregeknek megtanítanám,
hogy a halál nem az öregséggel,
hanem a feledéssel jön.
Annyi mindent tanultam tőletek, emberek. . .
Megtanultam, hogy mindenki
a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná,
hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.
Megtanultam, hogy amikor egy újszülött
először szorítja meg parányi öklével
az apja ujját, örökre megragadja azt.
Megtanultam, hogy egy embernek
csak akkor van joga lenézni egy másikra,
amikor segítenie kell neki felállni.
Annyi mindent tanulhattam tőletek,
de valójában már nem megyek vele sokra,
hiszen amikor betesznek abba a ládába,
már halott leszek.
Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt,
amit gondolsz.
Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni,
erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz,
hogy a lelked őre lehessek.
Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek,
hogy láthatlak,azt mondanám neked, "szeretlek",
és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod".
Mindig van másnap,
és az élet lehetőséget ad nekünk arra,
hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek,
és csak a mai nap van nekünk,
szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek,
és hogy sosem felejtelek el.
Senkinek sem biztos a holnapja,
sem öregnek, sem fiatalnak.
Lehet, hogy ma látod utoljára azokat,
akiket szeretsz.
Ezért ne várj tovább,tedd meg ma,
mert ha sosem jön el a holnap,
sajnálni fogod azt a napot,
amikor nem jutott időd egy mosolyra,
egy ölelésre, egy csókra,
és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz,
hogy teljesíts egy kérést.
(Gabriel Garcia Marquez)
"A halál nem jelent semmit, csupán átmentem a másik oldalra. Az maradtam, aki vagyok és te is önmagad vagy. Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre. Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál. Beszélj velem, ahogyan mindig szoktál, ne keress új szavakat! Ne fordulj felém ünnepélyesen, szomorú arccal, folytasd a kacagásod, nevessünk együtt, mint eddig tettük! Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts! Hangozzék nevem a házunkban, ahogy mindig is hallható volt, ne árnyékolja be távolságtartó pátosz!
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más! A fonalat nem vágja el semmi, miért lennék a gondolataidon kívül? Csak mert a szemed nem lát? Nem vagyok messze, ne gondold! Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden! Meg fogod találni a lelkemet és benne egész szeretetemet.
Kérlek, légy szíves... ha lehet, töröld le a könnyeidet, és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem!"
|
 |