♥♥♥♥♥Pityke ♥♥♥♥♥
(Molnár István)
Született:
1978. 6. 20., Dombóvár,
Meghalt: 2010. 4. 5., Dalmand
Gyertyát gyújtok ,és látom hogy apró lángja elég. Holnap,és holnap,újra meg gyújtom,mert tudom, e gyertya pislákoló fénye, hozzád elér. Szeretetem gyertyája ez,és Érted ég. Ülök a sírodnál, ez lett a világom. Ülök itt és várom, hátha még meglátom mosolyod az égen, s jössz újra, mint régen. Ilyenkor szívem is jól lakatra zárom, ég felé a kulcsát csak neked kínálom. Most egyedül a Tiéd lehet, Te lehetsz csupán, kit oda beengedek, s szívem szíveddel együtt lehet. Bebújsz pajkosan, s jól becsukod, tudod jól, ilyenkor a Tiéd vagyok. Egyek vagyunk újra: én Te, s Te én, szállunk, repülünk, ölel a fény. Ilyenkor újra szép a világ, szédült iramban repüljük át. Angyalok koncertjén tapsolunk, csillagzenére táncolunk. Az álomból egyszer csak megérkezem: arany betűk a sírköveden. Megint elszöktél, mint az álom. Könnycseppként bujkálsz a szempillámon. Ma is sírnak az Angyalok velünk, hisz elment tőlünk, kit nagyon szerettünk. Némán könnyeznek az elsárgult levelek, hangtalan ejtem ki drága nevedet. Szívem sajog, fáj, utánad kiált! Ne menj még kérlek! Szükségem van Rád! Nem vehet csak úgy el tőlem a rút halál, hisz érted éltem én, maradj még tovább! Sírnak az Angyalok, én is sírok velük. Tudom, hogy menned kell, lelked már velük. Megjelent az égen egy láthatatlan sugár. Érzem, hogy nem félsz, mosolyogsz már. Egy napon várni fogsz, s újra velem leszel, Te leszel majd az, ki engem felemel. Már nem sírok, látod? Elengedlek hát, mert tudom, hogy ott fent egy szebb világ vár! Sok-sok szeretettel gondolok most Rád, ha sírnak az angyalok, tudom, hogy vársz. Mikor kisüt a nap, látom, hogy mosolyogsz, reggeli szellővel könnyemet szárítod. Visszaadom tested, pihenj kedves hát, álmodd azt a csendben, hogy szép volt ez a világ! Érzem, hogy itt vagy, még most is velem, bennem élsz tovább, míg dobog a szívem.
Szeretlek míg csak élek Danim.....
Cicukád Yvett
Míg élek gyászolom...
Az emberek úgy beszélnek a bánatról, mintha az valami puha, nedves, könnyes valami lenne. Pedig a mélységes, valóságos bánatban nincsen semmi puhaság, a valóságos bánat, az igazi gyász és fájdalom kemény, mint a kő, és éget, mint a tűz. Kiégeti a szívet, sziklák súlyával összezúzza a lelket. Mindent elpusztít, és hiába, hogy a szíved dobog tovább, hogy a tüdőd nem áll meg pumpálni, meghalsz. (...) Minden, ami addig biztos volt, amit valóságnak hittél, véget ér.
Bocsáss meg, hogy búcsú nélkül távozom, de így talán könnyebb. Nem akarom, hogy lásd, ami velem történik. Azt akarom, hogy csak arra emlékezz, amikor még együtt voltunk.Azt reméltem, hogy tovább maradhatok. Még annyi mindent csinálhattunk volna együtt. Soha nem fogom elfelejteni, hogyan nyitottad meg a szívemet. Olyan elevennek éreztem magam melletted, amilyennek soha, ezt még csak álmodni sem mertem volna.Nem félek. Látod, a sors úgy rendelte, hogy találkozzunk.
Egy napon még újra együtt leszünk. Teljes szívemből ezt remélem.Addig is azt akarom, hogy élj az álmaidnak. Hallgass a szívedre,és élj szeretetben. Amikor pedig elhagyod az árnyékvilágot, gyere, és keress meg. Én várni foglak.
|
 |