Laci
(Nyúl László)
Született:
1944. 1. 13., Eger,
Meghalt: 2006. 7. 3., Eger
"Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük Őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár!
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.
Akárki is volt Ő, de fény, de hű volt.
Mindenki tudta és hirdette: Ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt az ajka, melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zenget fülünkbe hangja
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
"Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék",
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlen egy.
Keresheted Őt, nem leled hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak Ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.
Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdünk róla:"Hol volt..."
majd rázuhan a mázsás mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva:"Nem volt..."
Úgy fekszik Ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt néma szobra.
Nem kelti föl se könny,se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer."
(Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd)
"Hogy milyen volt? Különb, mint a többi. Százszor is, ezerszer is. És mennyi jót tudott volna még tenni. Az ég is csak az ilyet szereti. Az ablakon át, ha a csillagokra nézel, Ő is ott van köztük valahol. Kérte az időt, de az meg nem állt. Hitvány győzedelmed ez: OSTOBA VAGY, HALÁL!
Az élők közül tán elviszed,
de szívünkből ki nem tépheted!!! "
"Egy ember volt, még nem is olyan rég.
Egy ember volt, aki már csak élt.
Tragédia, szörnyű halál,
s az élet elmúlik, vége már.
Ó, te sors, miért vagy kegyetlen?
Miért kellett, hogy egy ember elmenjen?
Mert Ő nem volt rossz,
nem ezt nem hiszem!
Egy ember volt, s hogy miért csak volt, mondd, ó, Istenem!
Egy ember volt, aki elment hamar.
Egy ember volt, akit ma már a föld takar.
Egy ember volt, aki már nem lehet közöttünk.
Egy ember volt, akiről már csak múlt időben beszélünk. "
HÁLÁSAN KÖSZÖNÖM MINDENKINEK DRÁGA FÉRJEMÉRT GYÚJTOTT GYERTYÁKAT, GYÖNYÖRŰ KÉPEKET ÉS IDÉZETEKET.
ÖRÖKKÉ GYÁSZOLÓ FELESÉGE MANYI
|
 |