Simon -Jójárt István ( Pistikém, Pista )
(Simon-Jójárt István)
Született:
1937. 6. 13., Pusztamérges,
Meghalt: 2010. 12. 1., Szeged
Édesapánk volt Tisza Volán dolgozó
Őszinte, jó szívű, dolgos, családját nagyon szerető ember volt aki mindent megtett családjáért.
Feleségét imádta a kezdetektől fogva, és betegségében is feleségéért aggódott. Felesége Katalin, és gyermekei mindent megtettek gyógyulása érdekében.
Sajnos az orvosok 4 hónapi betegség után sem tudták a pontos diagnózist megállapítani, csak a kórképek alapján "kezelték". 2010.12.01-én egy beavatkozás után egy órával 13:30-kor szíve örökre megszünt dobogni.
Annyira akartam élni,
A betegséget legyőzni,
Búcsúztam volna tőletek,
De erőm nem engedett.
Így búcsú nélkül szívetekben
Tovább élhetek.
Kihalt az utca, sötét van és fázom
Sűrű köd honol ezen az ismerős tájon.
Kilépek az ajtón, szétnézek a ködben,
Megyek szomorúan, s gondolkodom közben.
Emlékek jönnek-mennek, rád emlékezem!
Sajnálom magam, mert még mindig FÁJ NAGYON nekem.
Fáj, hogy nem vagy itt, nem hallom a hangod,
Nem látlak, nem mosolyog rám arcod.
Szemedből az élet már akkor elköltözött,
mikor még éltél. A betegség megkötözött.
De végig az utolsókig kitartottál, ÉRTÜNK,
Éltél, de csak azért mert mi nagyon féltünk.
Féltünk mert éreztük, hogy nincs már sok hátra,
És nem jött a csoda pedig mindenki várta.
Elkerült minket, pedig folyton imádkoztunk,
TE sem, mi sem adtuk fel, nem siránkoztunk.
De nem volt tovább, sajnos feladtad a harcot,
Most már mások látják, nem feledett arcod.
Azokkal vagy, akik téged hagytak itt már régen,
Velük mulatsz, velük örülsz odafenn az égen.
És én itt maradtam, nekem még itt van dolgom,
De arcod, mosolyod, én a szívemben hordom.
Szeretlek, és szeretni is foglak, ameddig csak élek.
Ha azt akarom itt légy velem, a csillagokra nézek.
A csillagokat nézve, mást én már nem kívánhatok,
Csak annyit, légy boldog ott ahol én nem járhatok.
S néha nézz le ránk, kiket itt kellett hagynod,
Szeress minket, vigyázz ránk, mást már nem is kell adnod.
Nagyon szeretünk s szívünkben hordozunk míg élünk...
Feleséged Katalin, Lányod Katalin, Lányod Katalin(Zsuzsi), Fiad Pisti, Fiad Lajos.
Most lányod Katalin szól hozzád!
Emléke él, és élni fog
míg az én szívem e földön még dobog,
Őrzöm a képét, a mosolyát,
a hangját, s minden gesztusát.
Őrzöm a mozdulatait,
mely bennem él mind a mai napig,
Őrzöm a felém közvetített gondolatait,
a nekem elsuttogott szavait.
Mert nem halt meg Ő,
még mindig él nekem
csak messze távozott,
hol meg nem érinthetem.
Szeretettel; Lányod Katalin
Emléklapja
http://gyaszkepek.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1163993
Emlék video
http://www.youtube.com/watch?v=jFFXymr1aLM
|
|