Papó
(Bátori József)
Született:
1937. 9. 7.,
Meghalt: 2010. 12. 22., Nyíregyháza
Bátori József (Papó)
Született.
Ózd.1937..09.07.
Elhunyt.
Nyíregyháza.Jósa András Kórház.2010.12.22. 09ó.05p
Ha valaki a jóságnak és szeretetnek egy morzsáját, az igazságnak és fénynek csak egy sugarát hozta e világra,
már nem élt hiába: életének megvolt az értelme.
"Elfáradtam megpihenek,
az ember elalszik megpihenni,
és nem kell fel többé,
pihen,csak pihen, mert pihenni jó..."
"Elaludt örökre
és itt hagyott minket magunkra.
Nem volt nagy és kiváló,
"Csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.
De nincs már.
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él
s mint fán se nő egyforma két levél,
A nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába.
A múltban sem a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány mosolya.
Olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: " Hol volt..."
majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: " Nem volt..."
Nem kelti föl se könny,se szó,se vegyszer,
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni,
erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz,
hogy a lelked őre lehessek.
Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek,
hogy láthatlak,azt mondanám neked, "szeretlek",
és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod".
Mindig van másnap,
és az élet lehetőséget ad nekünk arra,
hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek,
és csak a mai nap van nekünk,
szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek,
és hogy sosem felejtelek el.
Senkinek sem biztos a holnapja,
sem öregnek, sem fiatalnak.
Lehet, hogy ma látod utoljára azokat,
akiket szeretsz.
Ezért ne várj tovább,tedd meg ma,
mert ha sosem jön el a holnap,
sajnálni fogod azt a napot,
amikor nem jutott időd egy mosolyra,
egy ölelésre, egy csókra,
és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz,
hogy teljesíts egy kérést.
Feleséged Irénke
SZERESSÉTEK AZ ÖREGEKET!
Nagyon szépen kérlek titeket, szeressétek, az öregeket,
A reszkető kezű ősz apákat, a hajlott hátú jó anyákat,
A ráncos, eres kezeket, az elszürkült sápadt szemeket,
Én nagyon kérlek titeket, szeressétek az öregeket!
Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket,
Öleljétek meg az öregeket, adjatok nekik szeretetet,
Szenvedtek ők már eleget, vigasztalóik ti legyetek!
Ne tegyétek őket szűk odúkba, ne rakjátok őket otthonokba,
Hallgassátok meg panaszukat, enyhítsétek meg bánatukat,
Legyen hozzájuk szép szavatok, legyen számukra mosolyotok,
Én nagyon kérlek benneteket, szeressétek az öregeket!
Ha majd az örök szeretet elhívja őket közületek,
Ti foglaljátok el a helyüket, mert ti lesztek majd az öregek!
S mindazt, mit nekik tettetek, azt adják nektek a gyerekek!
Azért előre intelek titeket, szeressétek az öregeket!
Fáj, de ez a sors...
Koppan az eső az ablakon,
Szívemben valami fáj, nagyon.
Ülök a párkányon, merengve,
Kint mintha valami derengne.
Fent az égen fénykapu nyílik,
Valami harsona hangzata hírlik.
Leül a fény a Földön egy helyre,
Épp talált ott egy elhagyott lélekre.
Másnak ez játék, délibáb csupán,
Csak engem érint ez ily roppantul furán.
Már nem koppan eső a viharvert ablakon,
Csak a könnycseppjeim folynak le arcomon.
Hisz e fénynyaláb a Mennyek kapuja,
Oda távozik, kit nem látok tán soha.
Hisz nyugszik most a szív, mely nemrég még dobogott,
Nyugszik most a kéz, mely az imént még dolgozott.
Könnyeim most már kitörnek belőlem,
Dacolok a halállal, már jöhet is, felőlem!
Feleséged,Kisfiad Zoli,menyed és Anikó.
"Őrizni fognak tetteid,
Elmúlni nem hagyunk,
Emléked nem halványul,
Míg Rád gondolunk.
Az ember több, mint múló idő,
Az ember egész végtelen,
Búcsúzni tán éppen ezért reménytelen. "
2010.07.10.
|
|