Kismárton
(Márton Gábor)
Született:
1985. 7. 2., Keszthely,
Meghalt: 2010. 6. 13., . Tilaji elágazás-76-os főút
Aki esetleg nem sokat tud Gáborról, annak íme pár sor. .
Egy életvidám fiatal srác volt, aki imádta az állatait és a természetet. Sokat járta az erdőt, ahol a leginkább önmaga tudott lenni. Imádott élni!
A foci (és persze a ZTE volt a mindene) . Példaképe Waltner Robi focista volt, akire Istenként nézett fel. A szerelme volt a motorozás, és erről senki nem tudta eltántorítani, de igazából senki nem is akarta, hiszen ez volt az álma. Mindenkinek van valami hobbija, neki a motorozás volt. Ezért úgy gondolom, hogy a tettesen kívül senki nem hibás, főleg nem a szülők, hogy engedték neki megvenni. Remélem ez mindenki számára tisztává vált, aki olvassa ezt a pár sort.
Motorbalesetéb en- , melyben életét vesztette- teljesen vétlen volt, így az egész család értetlenül áll az eset előtt, és nem értik, hogy miért pont az ő fiuknak kellett ott lenni, abban a pillanatban. De reménykedünk benne, hogy előbb utóbb a tettes is " elnyeri méltó büntetését" , és persze, hogy soha többé nem fog tudni nyugodt szívvel lefeküdni.
Legvégül egy idézet, mely igazán elgondolkodtató :
Reméled, hogy visszatér,
Érzed hideg éjszakán.
Lágy kezeivel hozzád ér,
S meg is ölel talán.
Aztán rájössz, nincs ott,
Hisz nem is él már.
S te csak a levegőt karolod,
S közben a szíved fáj.
Lassan megnyugszol,
Hiányától ordítani tudnál.
Csöndben elalszol,
Hogy ne lássák, ismét sírtál.
És természetesen, ami nem maradhat ki:
Elhunyt Motorosok Emlékére
Most égi autópályán tartod az iramot,
Szabad lettél, mint a madár,
Mert nincs sebességhatár.
A mennyország vár, s te hajtasz tovább.
Szabad vagy, szabadabb mint itt.
Neked már nem parancsol senki.
Égi szervizekben dolgozol már,
Hol nem vétesz több hibát.
Régi motoros cimborák,
Önfeledt nevetés, szabadság,
Mind csak emlék már,
Mert Te itt hagytál.
De mind, kik itt maradtunk,
Hiányodat látjuk.
S a felhőkre nézve néha még rólad álmodunk.
Szédítő magasban ott egyedül vagy.
Nem óvhatunk téged, megtagadtad.
Saját utad járod,
Saját álmaid vadászod.
Egy váratlan percben Életed véget ért,
Mint vihar a rózsát,
A halál tépte szét
Egy jajszó, annyit se mondtál,
És minket örökre hátrahagytál,
A könny, amit érted hullatunk,
Tükrözi gyötrő fájdalmunk.
A csend, melyben felidézzük hangod,
Elmondja, hogy semmi sem csillapíthatja égető hiányod.
Közös álmunk véget ért,
Nélküled kell harcolnunk a holnapért
Útra kelünk újból újra,
Fájdalmunk vetítve a világra.
Égi motoros, menj hát utadra,
Fentről vigyázz ránk, barátaidra!
Te voltál a legjobb gyermek és testvér a világon! !
Szülöknek üzenem:
Amit összenyomnak,
kiszélesedik,
amit gyengítenek,
megerősödik.
|
 |