Irénke
(Hortolányi Miklósné Fekete Irén)
Született:
1937. 3. 14., csoki199710,
Meghalt: 2011. 8. 22., csoki199710
Megfejthetetlen titkok-titka, számomra az arcod,
Szeretném, ha olvasni tudnék, ha akarod?
S ott hagynak, mind örök nyomot,
Mik lágyan borulnak rá: a gondok.
Édesanyám, e vonalak kezedben,
Mintha te lennél nékem, idegen,
Kit még, meg sem ismerhettem,
Mert ott áll, magasan felettem.
Ő az én angyalom, a mátkám,
Egy halovány mosoly, jelenik ajkán.
Tiszta liliomszál, ki tűrni képes.-
Gyengéden ölel át, ő, a napsugár?
Mellé ülök. Melléd ülök, ide.
Csak mesélj, ahogy ígérted egyszer!
Törékeny, drága, simogató kezeidet,
Megfogom. Elsöpröm, a gondokat, mindeneket?
Olyan vagy, akár a rejtély mása,-
Te vagy, a fény az éjszakámban.
Ne aggódj anya! Mert az csak fájna.
Nem leszek én kínodnak, sohasem árnyéka.
Anyácska! Veled leszek, s érted mindig!?
Ha akarod, hanem, az élet útját, együtt járjuk végig.
Sorstársam vagy. Te, ki örökké csak dolgozol,-
Csak állok sápadtan, mert ezt már nem bírom?
Gyötröd magad, görbe lesz majd hátad,
Rohansz, s majd erőtlen lesz lábad.
A terhek alatt már roskadozik vállad,-
Anyám, miért nem kiáltasz!
Segíts Istenem!
Elrabolom még, álmodból is a munkát!-
Látod? Most nálad vagyok, angyalkám?
Pihenj csak Édesanyám! Ez érdemed.
Szemeidben, vesszenek csillagok fényei!
Önfeláldozó életed, sorsod emlékei?-
Látlak énekelni.
Szíved szorul. Óh, az ő nagy szerelmei?
Ne sírj Mama! Én nem hagylak el!
De egyszer majd jön egy vonat, s mennem kell.
Addig, minden percben, jusson eszedbe,
Mennyire szeret, egyetlen gyermeked?
|
 |