Marcipán
(Marcipán)
Született:
2010. 6. 15.,
Meghalt: 2011. 10. 3.
Kicsi cicánkat az illatos útról menekítettük ki, de csak 10 hónap jutott neki a boldog életből. :(
Ez a vers az ő emlékére íródott:
Élni született
Honnan jött? Soha senki se tudta.
Beszorította őt egy kis zugba,
Összenyomta rugóként az élet,
Esélyt várva, s tudva onnan kémlelt.
Törpéből lett bátor óriássá,
Engedte másoknak, hogy lássák,
Mit jelent elszántan, szívvel élni,
Felfedezni, semmitől se félni.
Futott, játszott, olykor meg is ázott,
Fittyet hányva a tetőre mászott,
Habzsolta magába a világot,
Illatot, látványt, ízt és barátot.
Fékezhetetlen volt, jött, ment, nézett,
Hatalmas szemeiben mindig láz égett,
Csodálkozva, okosan, szépen
Magába szívta a világot egészen.
Sietett, hiszen csak ő, egymaga tudta,
Küldetése minálunk szívszorítóan kurta.
Üstökös volt, ki örömöt szórt ránk fény helyett,
Uralta, betöltötte mindenhol a teret.
Aztán hívták, s hirtelen mennie kellett.
Fékezett, lepihent, egyszerre ennyire tellett.
Amit csak tudott, megmutatott, átadott,
Űrt hagyott maga után, mosolyt és csodálatot.
Átszűrte magán a teljes világot,
Belőle csak a rossz volt, ami hiányzott.
Emlék lett, fájdalom, hatalmas szeretet,
Hiszen ő volt a lény, aki csak élni született.
Hová ment? Soha senki se tudja.
Talán valahol egyszer, újra megmutatja,
Hogyan kell élni, játszani, örülni, repesni,
Feltűnni, ott lenni, elmenni és nagyon szeretni.
|
 |