Miklós Tamás (Édesapánk) és Miklós Erzsébet (Édesanyánk)
(Miklos Tamás)
Született:
1946. 3. 9., Székelyudvarhely,
Meghalt: 2012. 5. 22., Székelyudvarhely
Miklós Erzsébet:
Született : 1950.10.13 ,Székelyudvarhely
Meghalt : 2014.02.17 ,Székelyudvarhely
Kedves szuleink, felfoghatatla az a gondolat, hogy mar nem vagytok velunk. Egyszeruen nem tudom felfogni annak a szonak az ertelmet hogy halal annak a jelenteset, hogy mar tobbe nem lathatunk benneteken, nem olelhetunk szorosan magunkhoz. Miert vett el az elet tolunk. Nagyon faj ez az erzelem es a magany es ez a fajdalmas hiany. Mindig is feltem ettol az erzestol egesz eletemben es mindig is abban biztam, hogy az elet nem lesz ennyire kegyetlen velunk, hogy ilyen fiatalon megtapasztaljuk a hianyotokat. Ilyen fiatalon kell rajojjunk arra, hogy mennyire szeretunk benneteket. Egyszeruen nem tudom felfogni azt, hgy akar hanyszor hazamegyek, ezutan nem fogtok tobbe ram varni. Ki fog ajtot nyitni otthon? Nagyon sajnalom azt, hogy az utobbi evekben nem voltam otthon veletek. Sajnalom, hogy az elet ennyire tavol sodort toletek. Tudom ez az en dontesem volt , az en valasztasom, de higyjetek el, felfoghatatlanul banom azt, hogy nem voltam otthon veletek, mivel az elmult nelkuletek toltott eveket semennyi penz nem karpotolja.Bocsanat :( Nagyon de nagyon szeretunk, es remeljk, hogy jo helyen vagytok es boldogok vagytok most mar 1-utt. Mier van az hogy az elet ilyen gyorsan , masfel ev leforgasa alatt vitt el benneteket tolunk ????
Nagyon de nagyon hianyoztok. SZERETUNK
Drága Szüleink, bár még szólhatnátok,
szívünk szakad meg, hogy itthagytatok.
Miért van az, hogy aki elment, nem jön vissza többé?
Egy emlék marad csupán, de az élni fog örökké.
Akinek szerető Szülei nincsen,
Nem lehet az boldog, semmiféle kincsben.
TI a jóságqitokat két marokkal szórtátok,
önzetlenül adtatok jónak és rossznak.
Mindig egy célotok volt, a családért élni,
Ezt a halál tudta csak széttépni.
Oly szomorú Nélkületek élni,
Titeket mindenütt hiába keresni.
Benneteket várni, kik nem jönnek többé,
Szeretni fogunk mindörökké.
A tehetetlen fájdalom iszonyú,
csak egy dolog szolgál vigaszul,
talán csillagként ragyogtok felettünk,
onnan is vigyázva minden lépésünk.
Nem integet többé az elfáradt kezetek,
Nem dobog értünk jóságos szívetek.
Számunkra Ti sosem lesztek halottak,
Örökké élni fogtok, mint a csillagok!
Megállt két szülői szív,mely értünk dobogott.
Pihen a két áldott kéz,mely értünk dolgozott.
Szerettetek volna még élni,
lányaid, s unokáid boldogságát nézni.
Bár szíveitek többé már nem dobog,
emlékeid bennünk örökké élni fog!
Úgy mentél el, ahogy éltél, csendesen és szerényen.
Drága lelked nyugodjék békében!
Ez a gyertya most értetek égjen,
Kik fent laktok már a magas égben!
Kik vigyáztok ránk onnan fentről,
S lelkünkhöz szóltok a végtelenből.
Nagyon szeretünk.
|
 |