Öcsike
(Szabó Szilveszter)
Született:
1976. 1. 12., Budapest,
Meghalt: 2013. 4. 25., Budapest
Öcsikémnek! . . E világ forgó, s így lázadó! A pokol katlanában égő, hánykolódó! De a pillanatban millió életadó! Az anyaméhben rothadó, fojtogató. . . Én is, mint te. . . Minden reggelen meghalok! Párnámon álomszenny. . . ködbe vesző maradékok, A szememben fénytelen, villódzó árnyékok. . . Kezemben tenyerem, izzadó gyötrelem! Ma is mint holnap, reményben fürdetem. . . A képzelet vállain, vágyaim nyugtatom, A múltadból olvasva, jövődet jósolom! Benned még mindig él, Néhány réges- rég elsiratott barát, Kiket az oltalmazó föld a mélyébe zárt. . . Veled- érted, együtt siratják! Anyák- Apák és testvér szívek fájdalmát. . . Öcsém! Testvérem! Nekem. . . mint anyámnak, Te vagy a világ, te vagy a legmásabb! Büszkeség, szeretet. . . minden a magánynak. . . Itt vagy örökké. . . De. . . nem látlak. . . nem látlak. . .
NÖVÉREMNEK- ANIKÓNAK Szilveszter üzenete. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ♥ "A halál nem jelent semmit, csupán átmentem a másik oldalra. Az maradtam, aki vagyok és te is önmagad vagy. Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre. Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál. Beszélj velem, ahogyan mindig szoktál, ne keress új szavakat! Ne fordulj felém ünnepélyesen, szomorú arccal, folytasd a kacagásod, nevessünk együtt, mint eddig tettük! Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts! Hangozzék nevem a házunkban, ahogy mindig is hallható volt, ne árnyékolja be távolságtartó pátosz! Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más! A fonalat nem vágja el semmi, miért lennék a gondolataidon kívül? Csak mert a szemed nem lát? Nem vagyok messze, ne gondold! Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden! Meg fogod találni a lelkemet és benne egész szeretetemet. Kérlek, légy szíves. . . ha lehet, töröld le a könnyeidet, és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem! Örizd a puszikat amit adtam Neked! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! !
Anyukám! ! ! ! Üzenet Anyának! Ne sírj, Anya, hisz én még most is Szeretlek! Téged választottalak, várj rám, s újra megkereslek! Siettem hozzád, de nekem más út rendeltetett, Én magam vállaltam, de ott tartott szereteted! Anya, nagyon szerettelek, s még most is szeretlek! Bocsáss meg, de utam eddig tartott, nem lehetek veled! Isten visszahívott, mert nem készültem még fel, Ez neked nagyon fáj, szíved tele keserűséggel! De ne sírj, Anya! Ugye érzed, hogy nem hagytalak el, Szólíts bátran, keress! Szállj hozzám lelkeddel! Letörlöm könnyed, vigyázok rád, magammal repítelek, Hogy lásd, én itt boldog vagyok, és mennyire szeretlek! Ne sírj Anya, ha hiányzom, csak hívj, hunyd le szemed, Én szállok hozzád, s ontom beléd szeretetemet! Hogy mindig érezd, míg vissza nem térek, Ne sírj, Anya! Szeress! Csak erre kérlek!
Szeressetek ahogy eddig és ne sírjatok kérlek!
|
 |