Zsoló
(László Zsolt)
Született:
1968. 7. 19., Sajószentpéter,
Meghalt: 2014. 2. 22., Edelény
Igen, én vagyok az, akit szembejövet
Megnéztél, és visszanézett rád,
Igen, én vagyok az, aki háttal megyek,
Ha arra visz az utam tovább.
Igen, én vagyok az, aki más is lehet,
De az is, kinek néz, aki lát,
Igen, én vagyok az, aki bölcs szó helyett
Tépdesek egy jó gitárt.
És ha úgy gondolnád, valahol már láttál,
Igen, az vagyok, vagy hasonlítok rá,
Kivel egy osztályba, egy suliba, egy városba jártál,
De legalábbis egy országba, és ez szinte biztos már.
Igen, én vagyok az, aki együtt veled
Rágyújtott, bár tudta, hogy árt,
Igen, én vagyok az, aki szolfézs helyett
Olvastam a Bibliát.
Igen, én vagyok az, aki súgtam neked,
Sajnálom, ha megbuktál,
Igen, én vagyok az, aki nem hitt neked
Akkor sem, ha hazudtál.
De biztos, hogy az nem én vagyok,
Aki megmondja, hogy mit hoznak a holnapok,
De biztos, hogy az nem én vagyok,
Aki okosan és ügyesen szétválasztott rosszat és jót.
Igen, én vagyok az, aki félrevezet,
Ha eltájolom önmagam,
Igen, én vagyok az, aki néhány hibám
Elfeledném boldogan.
Igen, én vagyok az, aki bajban vagyok
Ha nem ismerek magamra
Igen, én vagyok az, kinek százezerszer
Ver a szíve naponta.
De biztos, hogy az nem én vagyok,
Aki megmondja, hogy mit hoznak a holnapok,
De biztos, hogy az nem én vagyok,
Aki okosan és ügyesen szétválasztott rosszat és jót.
Igen, én vagyok az, akit szembejövet
Megnéztél, és visszanézett rád,
Igen, én vagyok az, aki háttal megyek,
Ha arra visz az utam tovább.
Zorán - Én vagyok az....
Igen, én vagyok az, aki más is lehet,
De az is, kinek néz, aki lát,
Igen, én vagyok az, aki bölcs szó helyett
Tépdesek egy jó gitárt.
--------------------
Gyertyát gyújtok ,és látom hogy apró lángja elég. Holnap,és holnap,újra meg gyújtom,mert tudom, e gyertya pislákoló fénye, hozzád elér. Szeretetem gyertyája ez,és Érted ég. Ülök az urnádnál, ez lett a világom. Ülök itt és várom, hátha még meglátom mosolyod az égen, s jössz újra, mint régen. Ilyenkor szívem is jól lakatra zárom, ég felé a kulcsát csak neked kínálom. Most egyedül a Tiéd lehet, Te lehetsz csupán, kit oda beengedek, s szívem szíveddel együtt lehet. Bebújsz pajkosan, s jól becsukod, tudod jól, ilyenkor a Tiéd vagyok. Egyek vagyunk újra: én Te, s Te én, szállunk, repülünk, ölel a fény. Ilyenkor újra szép a világ, szédült iramban repüljük át. Angyalok koncertjén tapsolunk, csillagzenére táncolunk. Az álomból egyszer csak megérkezem .. Megint elszöktél, mint az álom. Könnycseppként bujkálsz a szempillámon. Ma is sírnak az Angyalok velünk, hisz elment tőlünk, kit nagyon szerettünk. Némán könnyeznek az elsárgult levelek, hangtalan ejtem ki drága nevedet. Szívem sajog, fáj, utánad kiált! Ne menj még kérlek! Szükségem van Rád! Nem vehet csak úgy el tőlem a rút halál, hisz érted éltem én, maradj még tovább! Sírnak az Angyalok, én is sírok velük. Tudom, hogy menned kell, lelked már velük. Megjelent az égen egy láthatatlan sugár. Érzem, hogy nem félsz, mosolyogsz már. Egy napon várni fogsz, s újra velem leszel, Te leszel majd az, ki engem felemel. Már nem sírok, látod? Elengedlek hát, mert tudom, hogy ott fent egy szebb világ vár! Sok-sok szeretettel gondolok most Rád, ha sírnak az angyalok, tudom, hogy vársz. Mikor kisüt a nap, látom, hogy mosolyogsz, reggeli szellővel könnyemet szárítod. Visszaadom tested, pihenj kedves hát, álmodd azt a csendben, hogy szép volt ez a világ! Érzem, hogy itt vagy, még most is velem, bennem élsz tovább, míg dobog a szívem.
Szeretlek míg csak élek Gabicád
|
|