Tücsike
(Tücsike (Yorki))
Született:
2005. 8. 20., Budapest,
Meghalt: 2016. 2. 12., Piliscsaba
2006-ban a születésnapomra kaptalak. Kis szőrgombócka voltál, azt sem tudtam akkor mitévő legyek veled. De aztán teltek a napok és megszoktam, nem vagyok egyedül, mert te mindig velem vagy.
Annyira összeszoktunk, hiszen minden nap, minden percében együtt voltunk. Soha nem hagytalak magadra, mindig jöttél velem.
Szerettél bent lenni az üzletben is, ahol a vevők mindig megcsodáltak és megdicsértek.
Amikor kiköltöztünk egy családi házba, nagyon boldog voltál, mert akkora területed lett, amit kívántál magadnak.
Sokat szaladgáltál, pihentél nyáron a fűben, imádtad a napot amikor a szemedbe sütött csak hunyorogtál. Sok-sok puszikát adtál, szerettél velünk aludni.
Egyszer csak 2013-őszén, amikor 8 éves voltál aludtál egész nap és amikor ébresztettelek homályos tekintettel néztél rám. Láttam, hogy valami nem stimmel veled.
Azonnal vittelek doki nénihez, aki adott egy beutalót kivizsgálásra Bp-en az István utcai állatorvosi egyetemen megállapították, hogy sztrókot kaptál, és az agyad egy jó nagy része gyulladásban van.
Azt hittem akkor, ott halok meg rögtön, nagyon sírtam, főleg amikor a doktor Úr azt mondta, kb: 1 vagy max 1,5 éved van hátra, amit gyógyszeres kezelés alatt tudjuk csak tartani.
A gyógyszereket kaptad 3 hónapig, de abba kellett hagynunk, mert a mellékhatásai durvábbak voltak, mint maga a betegséged tünetei.
Gyógyszerek nélkül, alternatív módszerekkel kezeltünk és végül amikor túlélted a 1,5 évet, amit a doktor Úr mondott, kicsit boldogok voltunk mindannyian.
Nekünk te nem voltál beteg kiskutya, te nekünk voltál maga az élet, a boldogság, a szeretet, a szerelem.
2015 karácsonyától kezdett romlani az állapotod, de erős voltál, a győzelem volt a célod.
2016 januárban jelezted már, hogy fáradsz, de az emberi EGO még nem értette.
Próbáltunk életben tartani az utolsó pillanatokig.
2016 február elején már nap, mint nap csak rosszabb volt.
Majd 2016 február 12.-én Valentin nap előtt 2 nappal elköszöntél tőlünk, mert elfáradtál.
Most már egy csillaggal több ragyog az égen. Te vagy a legfényesebb csillag.
Kicsi bubókám, nagyon hiányzol nekem.
Imádlak, szeretlek, bárcsak itt lennél még mindig velem.
Légy jó, kicsi fiam :( Szeretlek nagyon.)
Szeretlek örökkön örökké.
Szomorú, bús napjaimba
Te hoztad a fényt.
Úgy hiányzol most,
Mint még soha még!
Üres a szívem,
Hiányzik egy darab a lelkemből.
Szeretlek téged Tücsikém,
Igaz szeretetből!
Hiányod és léted örök bennem,
Tudom találkozunk majd,
Odafönt a Mennyben!
S minden évben, ha eljő február 12.
Gyertyát gyújtok érted, hogy tudd,
Örökké él bennem az emlék"
|
 |