Laci bácsi
(Békés László )
Született:
1928. 7. 1., Sopron ,
Meghalt: 1990. 2. 7., Sopron
Találtam a sírodon egy kis virágot,
mely véletlen nőtt, magától.
Kérdeznélek kis virág:
Vajon szebb és jobb is a másvilág ?
Tudja e hogy szeretem ?
Vár reám odafenn ?
Ugye ő már nagyon boldog ?
Látja e ha érte sírok ?
Így szólt a kis virág:
Boldog ő mert szereted, s ha bánatos vagy
mindig rád nevet, csak te nem láthatod,
mert folyton könnyes a szemed.
Letörlöm a könnyemet és elsétálok.
Kertemben álldogálok,ott is vannak szép virágok.
Kérdeznék még ha lehet:
Ő vár-e rám és én mikor mehetek ?
Már nem jön válasz csak álldogálok,
Itt már nem felelnek a virágok.
Nem búcsúztunk, úgy mentél el,
Azt hitted visszajössz.
Most is látom két szemedet,
Segítségért könyörög.
Kevés voltam a segítséghez,
S, szemed fénye kialudt.
Öleltem a kihűlt tested,
Tudtam, nincs már vissza út.
Pataknyi könny folyt szemeimből,
A Halál meg nevetett.
Elvette tőlem Őt, kit annyira szerettem,
Aki nélkül örök sötétség az életem! ?
Ezernyi fájdalmas kérdés,melyekre nem létezik válasz.Csak az emlékek maradtak,s a lelkeket mardosó bánat..." Szeretlek FIAM ,hiányzol kicsim
Létezik-e annál nagyobb fájdalom,
ha gyermekedet fedi a sírhalom?
A kín nem enyhül, bár telik az idő
Hónapra hónap jön - eltelt sok-sok idő.
Az időt, mit vele tölthettél
csak egy pillanatnak érzed,
Nem maradt más Neked,
csak képek, mosolyok, emlékek.
Míg veled volt, életed aggódással telt,
Vele voltál szíved minden szeretetével,
Mennie kellett, nem kérdeztek téged,
Elvesztetted a legnagyobb kincsed.
Csak egy percre láthatnám még
Kedves mosolygós arcát,
Mindenáron megvívnám én
a sors által kimért harcát.
Elmondanám Neki mindazt amit érzek,
Hogy ugyanúgy szeretem, hogy nélküle félek!
Félek, hisz életem értelme Ő volt
Nélküle minden üres, sivár, holt.
Ha felnézek az égre, az Ő arcát látom
Mintha mosolyogna, s enyhül aggódásom
Látom a csillagok közt, fényesen ragyog,
Csak azt sajnálom, hogy én nem Vele vagyok.
Lennék inkább százszor vele, odafönn az égben
Mint idelenn nélküle az örök szürkeségben
A színek itt megkoptak, minden élettelen
Nélküle nincs örömöm, a bánatom végtelen.
Ez a legnagyobb fájdalom mi egy szülőt érhet,
Istenem segítsd Őt, csak erre kérlek!
Légy vele, óvd, vigasztald, öleld át helyettem,
Istenem, Te tudod mennyire szerettem
Szívemben mindig ott élsz,
lelkemnek már része vagy.
Nem számít most a távolság,
Magad vagy bennem a gondolat.
Virág és gyertya kezemben,
bennem csak halk sóhajok,
egy-egy gyertyát gyújtok,
lángjába én is beleolvadok.
Melegség járja át a szívem,
érzem szinte közelségedet.
Lassan becsukom szemem,
oly jó hinni, itt vagy velem!
Sírodra teszem a virágot,
a szél zúgását hallgatom,
nyugodjon békében lelked,
|
|