A felejthetetlen négyes (F4: P,K,D,D-D)
(Peszike,Kiscica,Dacsika,Dorka)
Született:
Peszike:1999.07.31.-Kiscica:2000.08.15.-Dacsika:1990.06.-Dorka:1998.12. ,
Meghalt: Peszike:2006.11.28.-Kiscica:2007.11.17.-Dacsika:2005.07.08.-Dorka:2007.07.13.
Peszikém.
Nyitom az ajtót, várom, hogy várj,
A néma csend sajogva fáj.
Nem hallom kedves hangodat,
Nem látom der?s arcodat?
Könnyes szemmel nézem égi csillagodat.
Csillag lettél, odafönt ragyogsz.
Kezem a semmit simogatja, testem vacog.
Érzem sz?röd selymét, ahogy hozzám bújsz,
Hallom dorombolásod, vagy mérged, ahogy fújsz,
Látom apró termeted, ahogy felém futsz.
Mindez már a múlté, már csak fájó emlék,
Apró tested gyorsan fogyott, egy pillanat és mentél.
Látom sóvárgó, megtört szemed, mely életet kíván,
Hiába volt minden a halál konokul kivárt.
Úgy fogytál el, mint ég? gyertyaszál,
Rongybaba tested kezünkben, lelked égbe szállt.
Utolsó percig tartottad magad,
Éltetted a reményt, de tudtad: fájdalom marad.
Idelent hiányod, odafönt új csillag
Reggelente a nap nélküled, virrad.
Nekem szürke a ragyogó kékség,
Az égieké vagy már drága PESZIKÉM.
P.PM
Dorka.
Február eleji csikorgó hidegben.
Ajtónk el?tt nyöszörg? sz?rcsomó didergett.
Hálátlan tenyészt? otthagyta árván,
A kis sz?rcsomó vétke, hogy pötty volt a hátán.
Családtaggá vált a kis hógolyó.
Sok ? sok alku után jött a névadó.
Legyen Dorka, Dorothea: Isten ajándéka,
A család, a ház: szeret? hajléka.
Sokat költöztünk, Ö is jött velünk,
Letisztulni látszott zavaros életünk.
Öt nem érdekelte a sok változás,
Drága kincse volt a szeret? ragaszkodás.
Boldog volt, mert tudta mi is szeretjük
Játszottunk, becéztük, el is kényeztettük.
Tekintélye megn?tt ?Nagy Fehér? lett bel?le,
Biztonságban voltunk, sokan féltek T?le.
?rzött, védett, biztonságot adott,
De a sors kegyetlen! Magányt szakított.
Költöznünk kellett, s Ö nem jöhetett velünk,
Nehéz id?szak volt. Besz?kült életterünk.
Ö is szenvedett, mi is szenvedtünk,
Boldogság volt, ha egy-egy nap együtt lehettünk.
Terveinket oly? sokat sugdostam neki,
Szemében ragyogást láttam, hogy gondolatim lesi.
Közeledett a beteljesülés pillanata,
De beel?zött egy másik és kezd?dött a csata.
Rövid harc volt, vagy inkább orvtámadás,
Gy?zött a halál kezd?dött a nagy utazás.
Bocsáss meg nekem Te h?séges lélek
Fáj, hogy nem láthatlak soha többé Téged!
Fáj, hogy nem tudom ígéretem beváltani,
Mardos a lelkiismeret, és nem tudok kiáltani.
Az ?rzött kert árnyas fái alatt
Aludd örök álmod a virágos hant alatt!
Pihenj békében drága ?kicsi? Dorka,
Emlékedet ?rizzük nem feledünk soha!
P.PM
ARANYDRÁGA KISCICA és DACSIKA ti is éppoly' kedvesek voltatok nekünk, mint Dorka és Peszike. Az emlékek a lelkünkben élnek.
Köszönjük,a boldog éveket, s azt, hogy voltatok nekünk, szebbé tettétek életünk.
Kathys Comments
Köszönöm mindenkinek, aki bármilyen formában megemlékezett szeretett kedvenceinkr?l.
|
|