Jójárt Mihályné
(Simon Jójárt Mihályné)
Született:
1917. 11. 1.,
Meghalt: 2009. 2. 6., 00:30 perc
Drága Édes Mamikám súlyos betegségben örökre itt hagyott bennünket. Élt 91 évet
Emléklapja http://www.emlek-neked.mlap.hu
Annyira fáj, hogy el sem mondhatom !
Nem látom többé, s nem is hallhatom.
Hiába érzem őt itt belül élénken,
kezét felém nyújtva esdőn, félénken.
Mardos a kín, hogy meg nem menthettelek,
s mikor elmentél nem fogtam a kezed.
Arca még mindig itt lebeg szemem előtt.
Igen, most is határozottan látom őt.
Könny szökik szemembe, hogyha rá gondolok,
Bár tudom, álmát vigyázzák az angyalok.
Drága Mamikám, édesanyámként szeretlek.
El nem múló szeretettel gondolok rád!
Unokád "KISKATI"
Légy boldog és élj tovább békében helyettem.
Ne gyászolj sokáig, ne légy szomorú sem
Hiszen ha bánatos vagy, rossz az nekem.
Ne gyere még utánam, Rád még vár az Élet,
Ne add fel miattam az e világi léted.
De arra figyelj, síromon mindig legyen virág...
S tudd: fentről mindig vigyázni fogok én Rád...
Ne gyűlölj semmit és senkit halálom miatt,
Haragnak utat szíved semmiképp sem nyithat.
Vigyázz rájuk... Ápold őket, kiket szerettem
Tedd meg ezt helyettem... Hisz én már nem tehetem...
Emlékezzetek, csak ennyit kérek tőletek,
Emlékezzetek, milyen is voltam veletek.
Emlékezzetek, és kérlek ne felejtsetek,
Emlékezzetek, és a végen túl is szeressetek,
...és akkor én örökre veletek lehetek!
Drága lelkedért. Fiad István
Köszönöm, hogy lelked a lelkembe írtad
Nincs felettünk hatalma a sírnak.
Örök az arcod, nem száll el a szavad,
Minden mosolyod a lelkemben marad.
Temethet a halál, pusztíthat vízözön,
Élsz a szívemben ezt is köszönöm.
Nagyon-Nagyon SZERETLEK!!!!!
Angyalok őrizzék álmodat Menyed Katika
"A múltba visszanézve valami fáj,
valakit keresek, aki nincs már.
Még visszavárlak minden este,
mikor a csillagok kigyúlnak.
Hívlak sokszor, százezerszer,
míg szavaim sírásba borulnak.
Nélküled szomorú, üres a ház,
még most sem hiszem el, hogy
Búcsú nélkül, végleg itthagytál.
Hiába várlak, nem jössz már,
Jóságos szíved örökre pihen már."
Kihalt az utca, sötét van és fázom
Sűrű köd honol ezen az ismerős tájon.
Kilépek az ajtón, szétnézek a ködben,
Megyek szomorúan, s gondolkodom közben.
Emlékek jönnek-mennek, rád emlékezem!
Sajnálom magam, mert még mindig FÁJ NAGYON nekem.
Fáj, hogy nem vagy itt, nem hallom a hangod,
Nem látlak, nem mosolyog rám arcod.
Szemedből az élet már akkor elköltözött,
mikor még éltél. A betegség megkötözött.
De végig az utolsókig kitartottál, ÉRTÜNK,
Éltél, de csak azért mert mi nagyon féltünk.
Féltünk mert éreztük, hogy nincs már sok hátra,
És nem jött a csoda pedig mindenki várta.
Elkerült minket, pedig folyton imádkoztunk,
TE sem, mi sem adtuk fel, nem siránkoztunk.
De nem volt tovább, sajnos feladtad a harcot,
Mostmár mások látják, nem feledett arcod.
Azokkal vagy, akik téged hagytak itt már régen,
Velük mulatsz, velük örülsz odafenn az égen.
És én itt maradtam, nekem még itt van dolgom,
De arcod, mosolyod, én a szivemben hordom.
Szeretlek, és szeretni is foglak, ameddig csak élek.
Ha azt akarom itt légy velem, a csillagokra nézek.
A csillagokat nézve, mást én már nem kivánhatok,
Csak annyit, légy boldog ott ahol én nem járhatok.
S néha nézz le ránk, kiket itt kellett hagynod,
Szeress minket, vigyázz ránk, mást már nem is kell adnod.
Csak egy mosoly, csak egy ölelés,
Ez volna, mit kérnék.
De nem lehet, mert elmentél
És ami volt, már nagyon fájó emlék.
Angyalok vigyázzanak Rád!!
......... ) ` - . .> ' `( .......
........ / . . . .` . . ........
........ |. . . . . |. . .| ........
......... . . . ./ . ./ .........
........... `=( /.=` .........
............. `-;`.-' ............
............... `)| ... , ........
................ || _.-'| ........
............. ,_|| _,/ ........
....... , ..... || .' .............
....... | | ,. ||/ .............
.... ,..` | /|.,|Y, ............
..... '-...'-._..||/ .............
......... >_.-`Y| ..............
.............. ,_|| ...............
................ || ...........
................. || ..........
................. || ...........
................. |/ .......
|
|