Ezt a(z) 520x különleges gyertyát Niki és Betty gyújtotta 2020. 09. 21. napján
Anyu Apu és Pityuért
A gyertyagyújtás oka: Soha nem muló szeretettel
Mi lehet gyógyír fájó sebeimre,
bánattal megtűzdelt szenvedéseimre,
mit tegyek ha beborít engem a gyász,
ez a sötéten komor végzetes nász?
Imára kulcsolt remegő kezekkel,
könnyel áztatott szomorú szemekkel,
Istent kérem hallja meg jajszavam,
hallja meg lelkem mekkora gyászba van.
Nyílnak a virágok pompázó kertekben,
bánatvirág nyílik régóta a szívemben,
fekete rózsák gyökeret eresztettek,
ezek tüskéi folyton megsebeznek.
Emlékek suhannak a szellő hátán,
hangok és arcok itt hagytak árván,
szerető ölelések melyek elmaradtak,
lettek lakói rideg kriptafalaknak.
Temetőkben kóborló szomorú lélek,
mióta elmentél árván így élek,
nem találom helyem ezen a földön,
emléked virágát könnyemmel öntözöm.
imikimi - sharing creativity
Úgy mentél el tőlünk mint ősznek virága,
Sírba szállt veled szívünk boldogsága.
Segítő szavad soha nem feledjük,
Dolgos két kezed örökké érezzük.
Nélküled az élet üres és sivár,
Hiába díszíti sírodat virág.
Könnyes szemmel már csak a virágokat nézzük,
Fájó szívvel már csak Rád emlékezünk..
imikimi - sharing creativity
"Szíved már angyalszívként dobban ,
S lelkedért minden nap egy gyertya lángja lobban .
Hiányzol , fájdalmam nem enyhül már soha ,
De szeretetemet nem koptatja el az idő zord foga."
imikimi - sharing creativity
Szemembe ezüstös könny szökik,
Mint mindig, ha rád gondolok.
Meggyötört lelkemen megtapadnak
A fájdalmas – édes emléknyomok.
A magány hozzád üldöz gyakran.
Vagy Te lépsz a közelembe
S amíg könnyeim letörlöm,
Mintha rám köszönnél nevetve.
Hangod cseng -, felejthetetlen,
Érintésed is a régi,
Mégis van lényedben valami
Ami már egészen égi.
A Nap ismét felragyog
Indulnom kell, hív a reggel
Úgy, mint máskor, jönni – menni.
Minek a hajnal, minek a nappal
Ha nem maradt belőled semmi…
Nem, nem semmi,
Hiszen most is
Te segítesz jönnöm – mennem
Érted sírok és mosolygok
Mindörökre itt élsz bennem.
imikimi - sharing creativity
Lángra lobbant a fájdalom,
Szívünket tépi minden ága.
Fényárban úszó sírhalom,
Szeretteink sötét világa.
Viasz könnyeket sír a gyertya,
Hullajtja fájó könnyeit,
És a kemény hideg fejfa
A mécs füstjétől könnyezik.
Szemünkben apró lángok égnek,
Csak mindig zokogunk érted,
De utat hagyunk a reménynek,
Hogy egyszer majd találkozunk véled.
imikimi - sharing creativity
Kísért a csend,
Vigyázza még a hangodat,
Magányába zár a szoba,
Láttatja még az arcodat.
Érintésed is itt van még,
Őrizem a kezemen,
Könnycseppek gyász-harmata,
Emlékező szememen.
A fájdalom, mi kibírhatatlan,
A kötődés, mi leírhatatlan.
Szívünkben gyertyát gyújtunk,
Hogy jobban lássuk a múltunk.
Fejet hajtunk, majd felnézünk az égre,
Talán majd egyszer megnyugszik a lelkünk végre!
imikimi - sharing creativity
Anyu Apu és Pityu
(Élő Istvánné Élő István Élő István)
Született:
1957. 4. 2., Pápa, 1956. 02. 09. Borsosgyőr, 1975.08.23. Pápa,
Meghalt: 2009. 7. 16., Marcalgergelyi, 2014. 06. 30. Pápa, 2008. 07. 29. Szergény
A legcsodálatosabb édesanya a világon!!!
A legjobb testvér!!
"Amikor azt mondjuk,hogy az idő gyógyít,erre gondolunk.A felejtésre.Ez azonban,ha valóban szeretünk,nem lehetséges.A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja:ha újra találkozunk azzal,akit szeretünk.Semmi más.Jövőre,húsz év múlva,egy másik életben.Mindegy.A hiány mindaddig él bennünk,amíg nem látjuk újra.Nem a hiánya,az emléke él bennünk!!!!"
Mióta elmentél, semmi sem számít,
Hisz nem láthatod már a föld csodáit,
Szeretni mentél a felhőkön át,
S veled repült az egész világ.
A sír csak eltakar, de nem feledtet,
Emléked velünk él, így el sem temethet.
"Hiányod fájdalom,minden könny vigasz...
Örök a perc,de az élet nem az...
Minden éjszaka és hajnal véget ér...
S míg szívünk dobban,Te örökre benne élsz..."
|
 |