Pisti,István
(Pető István)
Született:
1962. 9. 16., Kisvárda,
Meghalt: 2008. 7. 11., Tatabánya
A világ legjobb embere volt aki nagyon szerette a gyerekeit és harminc évet várt a boldogságra de csak egy évet kapott az élettől................................................."A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj."
Ne állj zokogva siromnál,
Nem vagyok ott.
De ott vagyok az ezer szélben, mi fú
Én vagyok a gyémántcsillogás a havon,
Én vagyok a napfény az érett gabonán.
Én vagyok a szelid, őszi eső,
Amikor felébreszt a halk kopogás.
Ott vagyok minden hangban Veled,
A csendben kőröző madár szavában,
De én vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában.
Ne állj hát zokogva síromnál,
Nem vagyok ott, nem haltam meg,
Csak az hal meg, akit elfelednek. ""
Búcsú
Ha Isten egy pillanatra elfelejtené,
hogy én csak egy rongybábu vagyok,
és még egy kis élettel ajándékozna meg,
azt maximálisan kihasználnám.
Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok,
de meggondolnám azt, amit kimondok.
Értéket tulajdonítanék a dolgoknak,
nem azért, amit érnek, hanem azért,
amit jelentenek.
Keveset aludnék, többet álmodnék,
hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel
hatvan másodperc fényt veszítünk.
Akkor járnék, amikor mások megállnak,
és akkor ébrednék, amikor mások alszanak.
Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel,
egyszerű ruhába öltöznék,
hanyatt feküdnék a napon,
fedetlenül hagyva nemcsak a testemet,
hanem a lelkemet is.
A férfiaknak bebizonyítanám,
mennyire tévednek,amikor azt hiszik,
az öregedés okozza a szerelem hiányát,
pedig valójában a szerelem hiánya
okozza az öregedést!
Szárnyakat adnék egy kisgyereknek,
de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni.
Az öregeknek megtanítanám,
hogy a halál nem az öregséggel,
hanem a feledéssel jön.
Annyi mindent tanultam tőletek, emberek. . .
Megtanultam, hogy mindenki
a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná,
hogy a boldogság a meredek megmászásában rejlik.
Megtanultam, hogy amikor egy újszülött
először szorítja meg parányi öklével
az apja ujját, örökre megragadja azt.
Megtanultam, hogy egy embernek
csak akkor van joga lenézni a másikra,
amikor segítenie kell neki felállni.
Annyi mindent tanulhattam tőletek,
de valójában már nem megyek vele sokra,
Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt,
amit gondolsz.
Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni,
erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz,
hogy a lelked őre lehessek.
Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek,
hogy láthatlak,azt mondanám neked, "szeretlek",
és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod".
Mindig van másnap,
és az élet lehetőséget ad nekünk arra,
hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek,
és csak a mai nap van nekünk,
szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek,
és hogy sosem felejtelek el.
Senkinek sem biztos a holnapja,
sem öregnek, sem fiatalnak.
Lehet, hogy ma látod utoljára azokat,
akiket szeretsz.
Ezért ne várj tovább,tedd meg ma,
mert ha sosem jön el a holnap,
sajnálni fogod azt a napot,
amikor nem jutott időd egy mosolyra,
egy ölelésre, egy csókra.
|
 |