Zoli
(Bencsik Zoltán)
Született:
1981. 7. 3., Kecskemét,
Meghalt: 2012. 7. 6., Kecskemét
Az Én időm lejárt,immár nincs segitség,
Szememre omlik az örök sötétség.
Itt vagytok köröttem,de semmit nem tehettek,
Most csak az vigasztal,hogy nagyon szerettek.
Hogyha már elmentem,ne sírjatok értem,
Hiszen,jól tudjátok csak értetek éltem.
Maradnék tovább is,de az idő megáll,
Bekopogott értem a kegyetlen halál.
Számomra már vége,most végképp elmegyek,
De vigyázó szellemem,itt lesz közöttetek.
Most itt a csillagok közt nincs semmi fájdalom,
Mert,egész családomat mindig láthatom.
Innen vigyázom majd minden lépésetek,
De most már mennem kell, ISTEN VELETEK !
----§----
Fogtuk a kezed,úgy zokogtunk érted.
Hittük,hogy szeretetünk visszatart Téged.
Nem leszel magányos,odafent már vártak.
Úram adj nyugodalmat DRÁGA ZOLIKÁMNAK!
-----§-----
Nagy kérés volt Töled,hogy Öt hagyd meg nekünk ?
Könyörögni,szenvedni kell,hogy boldogok legyünk ?
Nem sokat kértem csak,hogy gyógyúljon meg,
S élje át velünk mit Ö már nem élhet meg.
Gyönyörű szemében a fény még csillogot
Még az utosó napokban is csak mosolygott,
Mosolygott,mert hitt,mosolygott mert élt.
Semmi mást nem akart Ö,csak élni még.
Kűzdött még tudott,még volt ereje,
De a végzet Őt is utolérte.
Hosszú útra ment,és a csillagok vezetik,
Vezetik útját,amig csak álmodik.
Álmodjon egy öregkort,hely csodás és szép.
Álmodja meg azt,hogy még mindig velünk él.
Súgják meg a csillagok üzenetünk,hogy SZERETÜNK
Mondják meg azt is,hogy SOHA NEM FELEDÜNK!!
------§------
Istenem kérlek add vissza Őt nekem,
Csak egy pillanatra,had lehessen velem.
Csak addig,amig karjaimba zárom,
S arca bársonyát érzem a számon.
Istenem,kérlek teljesitsd a vágyam,
Még egyszer utoljára gyermekemet lássam.
Egy pillanat,az elég volna nekem,
Hogy elmondanám mennyire SZERETEM !!!!
------§------
Köszönöm a Zolikának gyújtott gyertyákat,
csodálatos képeket és a gyönyörü idézeteket!
|
|