Zoli
(Bruszt Zoltán)
Született:
1987. 9. 23., Budapest,
Meghalt: 2007. 5. 6., Szigetcsép
Szeretett élni, jönni-menni, motorozni, szerette a társaságot, mindenkihez volt egy-két jó szava, kedves és mosolygós volt, és mégis ...a mennyei életet választotta.Miért?!Felfoghatatlan még most is.
Szeretett szeretni, és szeretve lenni!
Mikor Rád gondolok, s behunyom szemem,
Szeretném hallani , hogy ezt mondod nekem:
-Anyu ne sírj, itt vagyok veled.
Nem mentem el, csak megpihenek.
Megpihen lelkem, s visszajövök hozzád.
Te csak bízz bennem, s meglátod,
Újra veled lesz a te boldogságod.
Tudom hogy szerettek, én is benneteket.
Azt ígértem, „Odafentről figyellek titeket,
És vigyázok rátok” ez így is van .Tudjátok.
Anyu ne sírj, itt vagyok veled.
Letörlöm könnyed, s megfogom kezed.
Ha majd mélyen alszol, őrzöm álmodat.
Közben elmesélem mostani sorsomat.
Elmondom neked, hogy milyen itt élni,
És boldognak lenni.
Béke és boldogság vesz körül,
S örök szeretet, mely sugárzik felém tőletek.
Soha , soha ne feledjetek!
Minden percben, minden pillanatban
Itt jársz gondolataimban.
Nem tudok nem gondolni Rád!
Hiába mondják-az élet megy tovább!
Igen, valóban élünk, de hogyan?
Összetört szívvel, szomorúan,
Mert Te nem vagy itt, nem láthatunk,
S így el sem múlhat bánatunk.
Titkon azt reméljük,hogy felébredünk,
S akkor itt leszel velünk.
De aztán rájövünk, ez nem álom,
Ez az ébrenlét, s szívünket
a fájdalom érzése szaggatja szét.
Összetört szívünk, széthullott életünk,
De ami összetart bennünket,
az a szeretetünk.
Mert ugye tudod, érzed Kicsim,
Hogy mi Téged nagyon,
de nagyon szeretünk?!
Örökkön örökké, míg a világ világ,
Szeretünk Téged, és várunk Rád!
(Anyu)
Álmodom egy szép világról,
Egy igazi nagy csodáról.
Ha majd földi időm lejár,
A fény kapujában az én Fiam vár.
Kitárja két kezét, s nyújtja felém,
S akkor végre megnyugszom én.
Lelkem lelkére rátalál,
Tudom ott ránk béke vár.
Csak akkor tudok megnyugodni én,
Mikor nyújtja két kezét felém
Akkor újra láthatom Őt, s talán
Elfeledem ezt a fájdalmas időt,
Mit nélküle kellett eltöltenem.
Mert nélküle az élet csak gyötrelem.
Álmodom a szép világról,
Az igazi nagy csodáról,
A várva várt találkozásról!!!
(Anyu)
|
 |