Csernus Tibor Doki
(CSERNUS TIBOR)
Született:
1982. 7. 23., Pécs,
Meghalt: 2007. 9. 3., . Pécs 06óra 20 perc
Életvidám, jószivű, segítőkész, jó barát jó gyermek és jó
testvér.Örökké szeretni fogunk.
http://www.youtube.com/watch?v=LkeoEdh_Vh4&NR=1
www.zen23.mlap.hu
Veletek vagyok!
Magamról
Igaz, hogy most ti engem temettek.
Én azért most is itt vagyok veletek.
Lélekben, egy másik dimenzióban,
Januárban, esőben, fagyban, hóban.
Nem látom síró szemeitek, hulló könnyeitek.
Higgyétek el, nekem sem könnyebb.
Nem láthatom csillogó szemetek,
Mint mikor még itt voltam veletek.
Nem érezhetem kezetek melegét,
Mint beteg ágyamnál, mikor még
Foghattuk egymás kezét. - Nehéz.
Nehéz a kezem - leteszem.
Nehéz a szemem - lecsukom.
Megyek az úton, de ne sirassatok.
Földi életemből csak ennyi jutott.
Isten, minden embernek kimérte,
Kinek hol a kezdete, és hol a vége.
Mikor még veletek voltam,
S nem itt feküdtem holtan, én
Éltem, öleltem, csókoltam, szerettem,
Mindent mit a földön megtehettem.
S, ha valaha rosszat is tettem, most
Halálommal, mindenkit megkövettem.
Bocsásson meg nekem a világ!
Fogadja be hazatérő fiát.
Csak azért sajnálom az elmúlt világot,
Mert nem láthatom a nyíló virágot,
Mely magomnak magja - Vajon!
Milyen lesz, apja vagy anyja?
De, mivel a halál nem az út vége,
Csak egy ajtó a végtelenbe,
Ezért nem búcsúzom. - Én veletek vagyok.
Nem láthatóan, de érezhetően. - Rátok,
Kik a sírnál áltok, huszonöt évet hagyok.
Téged látlak a felkelő napban,
A Te hangod hallom egy csöndes madárdalban.
Téged látlak egy távoli hegyben,
Egy fényes napsugárban, egy hűvös esőcseppben.
Te vagy a falevél, mit felkap a szél,
Te vagy a szél, mi arcomhoz ér.
Ott vagy egy dalban, egy névben, egy hangban,
Hallak a csöndben, hallak a zajban.
Téged látlak mikor felnyílik szemem,
S ha álomba merülök újra te vagy Velem.
Mindig közel vagy mégis oly távol,
Én tudom egyedül, hogy mennyire HIÁNYZOL
Tu tambien enviale una Postal a su Hi5 - MySpace
http://www.youtube.com/watch?v=xdKcfSinh54
http://www.youtube.com/watch?v=wduaQz-6ZMU
Kell rád emlékeznem, most és mindörökké,
Nem lehetsz már velem soha-soha többé
Elmentél most tőlem, örökre elhagytál,
A sors akaratából egy szép emlék vagy már.
Mit tegyek nélküled, óh, mondd, hová legyek?
Hisz helyedbe már soha semmit sem tehetek!
De én várni foglak, várni, amíg élek,
Erőt ad majd nékem a reményt keltő lélek.
Testetlen alakban itt leszel köröttem,
Vigyázó szellemed őrködik fölöttem.
Nem feledlek soha, ezt ígérem Neked!
Búra hajlott lelkem mindig egy lesz veled.
Bocsásd meg bűneim, s fogadd búcsúszavam,
És örökkön-örökké hallgasd hívó szavam.
Tekints rám az égből, vigyázzad léptemet,
Vigasztald még egyszer, csak egyszer a szívemet.
Legyen rajtam mindég vigyázó, szemed,
Pihenj békességben, míg ott nem leszek Veled!
Mindenkinek szívből köszönöm a csodálatos verseket,képeket.Hálás vagyok érte.
|
|