Zsóka
(Zsóka )
Született:
2005. 9. 10.,
Meghalt: 2009. 2. 11.
A malackák malackája!
Rövidke életével bearanyozta az enyém!
Kedves, cserfes, harapós, határozott kislány malacka...gyönyörű és okos.
Bocsáss meg, hogy nem figyeltem Rád eléggé, hogy nem voltam Veled mikor beteg lettél...
A beteg kislányommal voltam kórházban, de akkor sem bocsátom meg magamnak soha hogy elveszítettelek...nagyon hiányzol
Zsóka malacka
2005. december anyagazdi már hónapok óta nagyon szomorkodott. Szeretett Erik nevű tacskó kutyusát a szüleinél kellett hagyni, 10 év együttlét után. Viszont így egyedül érezte magát, és szeretett volna egy babusgatni való kicsit. Apagazdi beleegyezett, hogy karácsonyra kisállatot kapjon.
2005.december 9. Igen! Megláttam Őket! Kíváncsian, a hidegtől kipirosodott képpel néztek ránk. Egy csokibarna társammal nyammogtunk az almunkra bedobott összeaszott sárgarépán. Jobb híjján. Az üvegen át nem sokat hallottam, de a hosszú hajú egyfolytában mosolygott, próbált az akvárium széléhez csalni.
Nem mintha azt hinné, hogy csak úgy odamegyek bármilyen idegenekhez, de azért nagyon érdekesek voltak. A nagy kövér emberrel beszéltek, aki sosem törődött velünk igazán, s talán még örült is, hogy megszabadul tőlem. Mert engem választottak.
A kövér ember megragadott, fájt. Beledobott egy szűk, sötét, büdös valamibe, és szinte odalökött nekik. Csengőt hallottam, amit oly sokszor már, s szinte megfagyott ereimbe a vér, ahogy a hideg behatolt a sötét dobozba.
Aztán elvesztettem az időérzékem, csak az ingás, a hideg, és a magány maradt. Egy idő után kinyitották a dobozt, s egyre több ember düdörgött, meg nézegetett. Féltem!
Mikor először kiengedtek, behúzódtam egy sarokba, bár nyújtogatták a kezüket, valami volt benne, de nem várhatják el tőlem, hogy elfogadom. Aztán kikergettek, elkaptak, hiába visítottam, hogy hagyjanak békén.
Egy idő után rájöttem, hogy babusgatni akarnak, így aztán halk beletörődéssel tűrtem. Nagyon szomjas voltam, enni sem mertem. Egy hideg csövet, amit addig nem láttam dugtak a pofikámba. Nedves fémes íze volt, s ahogy nyalogattam, víz jött belőle. Érdekes, nekünk csak egy műanyag tálka volt, amit rendre kiburogattunk a régi helyünkön.
Viszont 3 napig kellett abban a szűk dobozban maradnom! Azt hittem ez a sors rosszabb, mint amiben addig éltem. A negyedik nap viszont egy tágas, emeletes, mindennel felszerelt levegős házikóba kerültem. Óvatos körbeszaglászás, nézelődés. Ááááááá megvan az a vizes fémnyalóka, tehát azzal nem lesz gond.
Az új gazdik pedig ott düdörögtek körülöttem, hangos érdekes hangokat hallatva. Pár hét, és kiderült, állandóan ezt az érdekességet váltom ki belőlük, amit nevetésnek hívnak. Sokszor egy szót mondanak, ahogy rám néznek, mutatnak. Zsóka! Hmmmmm nem is rossz. :)
December. Nagyon hideg odakinn, ittben kellemes meleg. Immár 15 napja vagyok az új gazdiknál. Óvatosan nyúlnak felém, bár sokkal többször nyüszmörgök, mint kellene, mert állandóan zaklatnak. Viszont kapok enni, s amit jobban szeretek, érdekes módon abból többet kapok. A víznek is olyan fincsi íze van. Azt hiszem híztam is kicsit, de hát malac vagyok. :)
Mostanában olyan nagy a nyüzsgés. Mindig beszélnek, nyüstölik egymást. Aztán amikor besötétedik.... Átvisznek megszokott kis szobámból egy nagyobba. Ott egy hatalmas fa, ami alá letesznek. Heheeee most aztán kicselezem anyagazdit nem kap el :) De annyi érdekes izé van, csillognak, színek táncolnak, és gazdiék énekelnek. Apagazdi megint azt a fekete izét fogja, amivel állandóan villog rám.
Elfáradtam, de jól érzem magam. Már nem rémülök halálra, ha közelednek hozzám, szinte várom, hogy jöjjenek, s hangos visítással üdvözlöm a családom. Mostmár van családom, megismerem a szagukat, a hangjukat...
|
|