Ezt a(z) gyertyát Anyu gyújtotta 2024. 11. 27. napján
Nadriért
A gyertyagyújtás oka: Halott virág az arca, kék messzeség takarja, Csukott virág a szeme, álmok haltak meg benne!
Ez a legnagyobb fájdalom, mi engem érhetett.
Istenem, segítsd Őt, csak erre kérlek!
Légy Vele, óvd, vigasztald, öleld át helyettem,
Istenem! Te tudod, hogy mennyire szerettem!!!
Istenem, kérlek, add vissza Őt nekem,
Csak egy pillanatra hadd lehessen velem,
Csak addig, míg karjaimba zárom,
S arca bársonyát érezem a számon!
Istenem, kérlek, teljesítsd a vágyam,
Még egyszer utoljára gyermekemet lássam!
Egy pillanat, az elég volna nekem,
Hogy elmondjam neki mennyire szeretem!
Tudod ugye, bennem élsz!
Mindig itt leszel,
A szívem átölel,
Amíg élem az életem!
Te mindig elkísérsz,
És mindig bennem élsz,
Mindig itt élsz majd velem!
Napsugarunk voltál, míg köztünk laktál,
Korai haláloddal örök gyászt hoztál.
Csak a hitünk világít örök éjszakákon,
Hogy viszontláthatunk fényes magasságon.
Álmodom egy szép világról,
Egy igazi nagy csodáról.
Ha majd földi időm lejár,
A fény kapujában az én Kislányom vár.
Kitárja két kezét, s nyújtja felém,
S akkor végre megnyugszom én.
Lelkem lelkére rátalál,
Tudom ott ránk béke vár.
Csak akkor tudok megnyugodni én,
Mikor nyújtja két kezét felém,
Akkor újra láthatom Őt, s talán
Elfeledem ezt a fájdalmas időt,
Mit nélküle kellett eltöltenem.
Mert nélküle az élet csak gyötrelem.
Álmodom a szép világról,
Az igazi nagy csodáról,
A várva várt találkozásról!
Sosem láthatlak többé,
Sosem ölelhetlek többé,
Sosem foghatom a kezed többé,
Sosem símogathatom meg az arcodat többé,
Egyvalamit tehetek: szerethetlek örökkön-örökké!
"Halott virág az arca, kék messzeség takarja,
Csukott virág a szeme, álmok haltak meg benne..."
Nadri
(Nádasi Adrienn)
Született:
1990. 9. 10., Budapest,
Meghalt: 2009. 6. 28., XVIII.ker. Nagykőrösi út
Mikor útra keltem, még nem tudtam,
hogy ez volt az utolsó utam.
Nem térek hozzátok vissza, többé soha,
Nem tudtam, hogy sorsom ily mostoha.
Hisz még fiatal vagyok, élni akartam még,
ez a szörnyű baleset miért pont engem ért?
Ámokfutók áldozata lettem Én,
kik felelőssé váltak rövid életemért.
Kedves Szeretteimtől is már innen búcsúzom,
fájdalmatokat még csak enyhíteni sem tudom.
Nincs már alkalmam megköszönni nektek,
azt a sok jót, mérhetetlen szeretetet.
Ne búsuljatok. Nekem már nem fáj semmi,
Ha eljön az este, csillagként tudok Nektek üzenni.
Tekintsetek fel az égre, ott fogok ragyogni,
Szívetek egy darabja voltam, mit nem lehet pótolni.
Sebünk be nem gyógyul,
Könnyünk el nem apad,
Zokogunk fájdalmunk nehéz súlya alatt.
Szép volt Veled, szomorú nélküled,
Amíg csak élünk siratunk Téged!
NAGYON SZERETÜNK ADRI!!! ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ!!!!!
Tragikus autóbalesetben hunyt el egy halálba száguldó autó utasaként.
9 nappal azután, hogy megkapta az Érettségi Bizonyítványát.
Egy pillanat műve volt,
és fiatal szív vére hullt.
Mielőtt elvitte magával a halál,
nem érzett többet a kínzó fájdalomnál.
Fázott is talán, és kereste, aki szereti...
Azt, aki utolsó perceiben még átöleli.
Nem látta már, hogy süt a Nap,
számára csak vakító fény volt, ami biztatva hívogat.
Remegett a szíve, s egy utolsót még vert.
Majd elhagyta e világot, és nyugalomra lelt.
A gyertyák égjenek lelki békéjéért!
Nyugodj békében!!!!!!
Csak a jók mennek el,
Ők hagynak el
s mit Ők hoztak el,
Ők viszik el.
Ez nem tűnik fel
míg együtt vagyunk,
csak a jók ünnepén,
hol az égben vagyunk.
Mért mentél el,
miért hagytál el?
Szerettünk téged
távol vagy közel.
Csak a jók mennek el,
Ő teljesít,
és a szívünk úgy fáj,
s a szánk visszahív.
Uram fogadd be Őt,
a jók közül volt,
csak értünk élt,
a mindenünk volt!
Köszönöm szépen Adrikámnak gyújtott gyertyákat, és a küldött gyönyörű képeket, idézeteket.
|
 |