Karpamer-Merci
(Kardos Árpádné)
Született:
1953. 9. 24.,
Meghalt: 2013. 12. 16.
Drága Merci! Itt ülök, és nem tudok mit írni Neked. Jönnek a gondolatok, a szép képek, a szép idézetek, versek, amiket megosztottál velünk.
Ha látni fogok egy szép virágot, egy szép tájat, Te fogsz eszembe jutni, ha a felhőkben gyönyörködök, ott is Veled leszek.
Sokan olvassuk a halálod hírét megdöbbenve, de annyi kis emberkét vettél kezedbe világrajötte után, hogy tovább élsz bennük. Tovább élsz bennünk, akik barátaid lehettünk.
Nyugodj békében.
Drága Egyetlen MerciMama!
RosszCsont voltál, nagyon nagy RosszCsont!
Itt maradtunk pőrén, s nincs aki betakarjon.
Didergünk, összebújunk; sosem ugyanaz.
Egy' szerencsénk; békévé oldja, amit Tőled kaptunk.
Egy' nagy vágyunk maradt, adni abból, amit Tőled kaptunk.
Adni, ahogy tanultuk, ahogy tanulhattuk.
És szentabéke, és ezért szentabéke.
bence
Drága Anya, Feleség, Merci mama, Merci! Ha itt lennél, aki ma már nem lehetsz velünk, körülnéznél és mosolygó szemekkel azt mondanád: ÓÓ. Törékeny kis termeted ellenére mindig nagyon erős voltál. Sorsod néha nehéz volt, mégis mindig optimista maradtál. Igazságtudatod végigkísérte egész életed. Kiálltál az általad igaznak tartott gondolatok és emberek mellett mind a munkahelyeden, mind pedig a családi életedben. Megtanultuk tőled, hogy sohasem visszafelé, mindig előre kell nézni. A te szavaiddal élve: aki folyton a múltba néz, az fenékkel megy előre ! Mindig azt mondtad, hogy bármilyen nehéz is egy-egy élethelyzet, tűnjön az akár reménytelennek, akkor is a legjobbat, a lehető legjobbat kell kihozni belőle. Minden erőnkkel, tudásunkkal és kitartásunkkal meg kell tenni mindazt, ami tőlünk telik. Az élet csupa kompromisszum, tanulás, leginkább önmagunk megismerése. Férjednek mindig megértő társa voltál. Az élet nehézségei közepette is megtaláltátok az apró, örömet jelentő pillanatokat. Rengeteg közös élmény kötött össze Benneteket. Jóban és rosszban egyaránt kitartottatok egymás mellett. Holtomiglan-holtodiglan. Lányaidnak és unokáidnak átadtad mindazt, amiben Te hittél és amit képviseltél: szeretetet, jóságot, megértő odafigyelést, segítő szándékot, összetartást, türelmet. Jó munkát végeztél, mindez őbennük tovább él! Kilenc testvéred mindig számíthatott rád. Olyan voltál számukra, mint egy második anyuka. Téged bármikor, bárki felkereshetett. Soha nem mondtad, hogy most nem érsz rá. Sokszor az is elég volt, ha csak meghallgattad őket. Odaadó kedvességednek köszönhetően rengeteg kismama segítője lettél. Sokan életre szólóan emlékeznek rá, hogy Te mutattad meg először újszülött kisbabájukat. Sok kincsért lehetünk hálásak Neked. Megörökítetted a természet apró csodáit, azt a sok szépet, amit a Te szemed mindenben észrevett. Ezek a pillanatok Általad váltak mindannyiunk számára láthatóvá és maradandóvá. Az ünnepeket kézimunkáiddal tetted színesebbé. Kézügyességednek köszönhetően is sok barátot szereztél. Betegségedet emberfeletti erővel küzdötted végig. Mindenki csodálta hihetetlen energiádat, élni és gyógyulni akarásodat. Felvetted a küzdelmet a kíméletlen kórral, s hittél abban, hogy Neked sikerül legyőznöd! Sokat merítettél az emberi jóságból, megértésből, gondoskodásból és szeretetből, amit azoktól kaptál, akik ugyanúgy bíztak a gyógyulásodban, mint ahogy Te. Nézz körbe: látod, mennyien vagyunk? Nekünk viszont el kell fogadnunk ? bármily? nehéz is -, hogy az élet másként döntött. Téged elveszítettünk, de amit te képviseltél, az örökre megmarad. Mindazt, amit adtál, azt igazán tanítani nem is kellene, mert nincs ebben semmi nagy titok. Sőt! Annyira magától értetődő, mint amilyen a Te szereteted. Elfogadás és megértés a másik ember iránt. Úgy tekintettél mindenkire, úgy beszéltél mindenkivel, úgy tettél, ahogy azt te elvártad volna, ha veled teszik. Önzetlen szeretet a nagy titok, semmi más. Egyik kedvenc költőd soraival búcsúzunk Tőled: Radnóti Miklós: KÉT KARODBAN Két karodban ringatózom csöndesen. Két karomban ringatózol csöndesen. Két karodban gyermek vagyok, hallgatag. Két karomban gyermek vagy te, hallgatlak. Két karoddal átölelsz te, ha félek. Két karommal átölellek s nem félek. Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem. Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem.
|
 |