Kosztyu Csaba
(Csabi)
Született:
1964. 8. 23., Nyírbátor,
Meghalt: 2007. 9. 26., Nyírbátor
Búcsúlevelében, így búcsúzott el tőlünk...
Szeretett Gyermekeim...
Ne haragudjatok rám,
hogy így búcsúzok el tőletek...
Nagyon sajnálom,
hogy nem tudtam megadni,
mind a szeretetet,
mind az anyagi gondoskodást,
amire szerintem nagyon vártatok,
és ha jó apa lettem volna,
mindkettőt megtudtam volna adni...
Attól, hogy nem mutattam ki,
én nagyon szeretlek benneteket!!
Reni, nagyon szerettem volna meglátni,
hogy nő fel a kis unokám...
Nagyon szeretlek benneteket!!
Kitti kislányom, nagyon vigyázz magadra...
Kérlek bocsáss meg,
amiért nem tudtam melletted állni...
Csabi, ha lehet akkor kérlek,
hogy utólag te is bocsáss meg nekem,
mert neked sem voltam jó apád,
pedig te is sok szeretetre vágytál,
amit én nem adtam meg!!
Pedig hidd el, nagyon szeretlek fiam!!
Drága Édesanyám...
Tudom nehéz lesz még egy fájdalmat elviselni,
hogy elveszíted a fiad,
de sajnálom, nem tudok mit tenni...
Anyu hidd el, nekem így lesz jó!!
Szeretlek...
Előre nézek és látom az utam,
Gaz nőtte be, poros még kijáratlan.
Lehajtom fejem és lépek egy nagyot,
Felnézek az égre és látom a napot.
Kissé tétován és félve elindulok,
Kezemet nem fogják, egyedül vagyok.
Szívembe zártam a gyönyörű múltat,
Egy új életért, eldobtam álmaimat.
Most búcsúzom, s örökre elmegyek,
Szívem húz vissza, de nem lehet.
Hátranézek s könnyes lesz szemem,
Van mit itt hagyok: Az emlékem.
Emlékezzetek rám, mint barátra,
Szívetekben leszek ha baj van.
S ha hiányom akkora lenne,
Bátran nézzetek fel az égre.
Onnan figyellek titeket,
Rajtatok tartom szememet,
Minden lépéseteket vigyázom,
Ez az én örök ajándékom...
Egy újabb,szomorú éjjel,
Halk szavak szállnak az széllel.
Csillagok közt messzi tájon,
Túl az életen,és halálon.
Egy bánatos angyal,ki zokogott,
Kinek szívén az élet taposott.
Ki még reménnyel élt,
s könyörgött egy jobb holnapért.
Könyörgött még,de tudta,
Sorsa a bánat útja.
A bánaté mi örökké tart,
S csak ez nyújt ölelő kart.
S a zokogó lélek elnémult.
Már nem sírt elcsitult.
Örökre míg csak élt,
Míg fájdalma véget nem ért.
De a bánat hozzá hű maradt,
Többet tőle el nem szakadt.
Mellette örökké kitart,
S táplálta a szívében dúló vihart.
Csendben nézte a csillagos eget,
S már csak emlék,kit szeretett.
Kit törékeny szívébe zárt,
Kit hűen mindig visszavárt.
Fejét lehajtva már tudta,
ő nem jön már többet soha.
S hiába bízott,tudta jól,
Nincs kiút a bánatból.
S a csendben halk suttogás,
Eljött hát a búcsúzás.
Lassan elköszönt egy angyal,
Nélküle ébred majd a hajnal.
Lassan szállt a szélben,
Csillagok közt messzi tájon,
Túl az életen,és halálon...
Sírva írom szomorú gyászdalom,
Nálad jár minden gondolatom,
s hogy örökre elmentél,
elfogadni soha nem tudom...
Nagyon hiányzol Apa!!
Gyermekeid.
|
 |