Laci
(Görög László)
Született:
1961. 1. 31., Kiskunfélegyháza,
Meghalt: 2002. 10. 31., . M7-es autópálya
Szerető Édesapa és férj volt. Váratlan, szörnyű baleset fiatalon örökre elszakította szerető családjától!
Szívünkben örökké élsz!
Te vagy a szív, mely bennem dobog,
Te vagy a vér, mely bennem csorog!
Te vagy az ihlet, mellyel írok,
Te vagy a könny, mellyel sírok!
Te vagy a szem, mellyel látlak,
Te vagy a vágy, mellyel várlak.
Te vagy a lélek, mely engem éltet,
Te vagy az ábránd, Te vagy az élet!
Te vagy a herceg, aki eljött értem,
Te vagy az, akit az égtől kértem!
Te vagy a kéz, mellyel hozzám érsz,
Te vagy mindenem, mert bennem élsz!
Szívemben örökké velem maradsz! Feleséged
Én a magas égre néztem, önzőn,
s nem láttam, hogy itt a földön
kihunyni készül egy gyertya-láng.
Apám elment, s ott a sírnál,
ahonnan még egyszer visszanézett,
sírtam, s nem gondoltam semmi szépet.
Most az idő már új lapot nyitott,
s a szavak miket számba adott,
megértek talán, hogy formát öltsenek.
Apu, most elmondom Neked,
amit úgyis tudtál - bízom benne,-
bár nem volt szavakba öntve...
Hogy erős karó voltál nékem,
sorsom orkános szelében,
hajóm alatt Te voltál a hullám.
S árbocomon a vitorlám,
mi sérült életemet gyengéden,
biztonságos partra sodorta.
Fészek voltál, ahová visszaszállhatott
lelkem, ez az örök vándorló madár,
s röptettél, mikor hívott a látóhatár.
Nem kérdeztem meg soha Tőled,
hogy beváltottam-e reményeidet,
mikor kóborlásaimra indulva
arcomra csókoltál útlevelet.
Nem mondtam el soha, mit álmodtam?.
pedig álmaimat is Tőled kaptam.
Most már tudom, mert úgy váltak valóra,
mintha abban is a Te kezed volna.
Most felnézek, és kinyitom az eget,
még egy percre, hogy elmondjam Neked?
hogy megnyugtassalak, nem vagyok árva,
mert itt vagy velem, a lelkembe zárva!
S most én őrizlek, védelek,
míg felettem is elszállnak a hűtlen évek.
S mielőtt bezárulna az ég,
még két szót felkiáltanék,
mit ritkán mondtam,- azután elengedlek:
APU SZERETLEK!
Szeretettel emlékezünk Rád: Fiaid
|
 |