Apukám , "Öcsi"
(Lipták György)
Született:
1951. 2. 10., Újkígyós.,
Meghalt: 2004. 2. 10., Gyula.
Csendes,szeretni való ember volt.Harcos ember,harcolt a családjáért,boldogságukért.Majd a saját életéért.
Nagyon nagyon hiányzol,pedig már rég elmentél.De még mindig azt várom,hogy egyszer hazajössz.
"Éjszaka álmomban
furcsa dolgot láttam.
Apu állt előttem,
simogatta vállam.
Átölelt,vigasztalt,
mert könnyeim peregtek
kár,hogy ilyen csodát
csak álmaim tehetnek"
"Itt hagytál, apám...
Itt hagytál apám, elmentél,
csendben, ahogy mindig is éltél.
Elmentél apám, magamra hagytál,
ha tudnád, mennyiszer hiányoztál.
Most nem a hiányod mardos,
a tudat, hogy nem vagy most.
Itt hagytál apám, elmentél,
sosem mondtad, hogy szerettél,
de titkon azt reméltem,
egyszer ezt a szót meghallom Tőled.
Életed nem volt könnyű, tudom,
pálcát törni feletted nincs jogom.
Kimutatnom nem lehetett,
pedig nagyon szerettelek.
A lelkedről sosem beszéltél,
nem tártad fel szíved nékem,
pedig láttam és éreztem,
hogy a magánytól szenvedtél.
Itt hagytál apám, elmentél,
ki oly keveset pihentél,
pihenj most már, nyugodj meg,
szentelt föld fogadjon be.
Látni már csak a sírodat fogom,
ám lelkemben marad örökre arcod.
Itt hagytál apám, elmentél,
nyugodj békében mindörökké.
Egyszer majd, ha én is utánad megyek,
fogadj tárt karokkal engem."
"Ő volt a nagy álmom hercege,
Ő volt életem eddigi legnagyobb szerelme.
Ő volt,kiről állandóan áradoztam,
Ő volt,ki után oly fájóan vágyakoztam.
Ő volt az a férfi,akit valóban szerettem,
Ő volt az,kit nagyon szívembe véstem.
Már öt éve elment,De soha nem feledem,
Elrejtettem szívem mélyére.
Ott lesz mindig,és örökké gondolok rá,
Soha nem válik majd teljesen a múlttá,
Nem feledem,nem is tudom őt,
Hisz ö az Édesapám,őszintén szerettem őt."
|
 |