Dr. Gárdai Kálmán, Főorvos úr
(dr. Gárdai Kálmán)
Született:
1932,
Meghalt: 2009. 6. 16.
"Tudtuk, hogy nagyon beteg vagy. Dacoltál az évekkel, a munka volt az életed. Más ilyenkor már régen élvezte a nyugdíj adta szabadságot,neked természetes volt, hogy szolgálnod kell...
Innen vitt el a Halál. Nem akartad elhagyni, megcsalni a tieidet - a betegeidet, akiknek természetes volt, hogy mindig ott vagy, ahol kell, súlyos betegen is. Keveset és ritkán panaszkodtál. Amikor érezted, hogy a szíved rosszalkodik, akkor sem szóltál, mert a szolgálat fontosabb volt, vártak a betegeid.
...utána csak a szomorú hírt hallottuk, elmentél... Bár még nem fogtuk fel, talán nem is igaz. Nagyon sajnáljuk, hogy földi barátságunknak vége, de már most irigyelünk, hogy neked sikerült az, ami a legtöbb orvosnak álma, hogy a betegei mellől vigyék a temetőbe. Tata gyászol, 77 évig itt éltél, betegeid gyászolnak, mert úgy érzik, elhagytad őket és 51 év körzeti szolgálat után többet már nem segítesz. Nem tudsz segíteni. Gyászolunk mi is, orvosok. Már most hiányzol, mert lehet, hogy még nem adtál át mindent, amire az élet és a szakma tanított. Kálmánkám, az Isten jutalmazzon azért, amit az emberekért, és főleg a betegekért tettél, több mint fél évszázadon át. Küldj segítséget, ha erőnk és türelmünk fogytán, földi szolgálatunkba hiba csúszik és segíteni kell. Nyugodj békében. Neked a megérdemelt pihenés most kezdődik."
(idézve Dr. Pálfi Jánostól)
Dr. Gárdai Kálmán...
az EMBER, az ORVOS...akinek élete nem szűkölködött tragédiákban, soha semmi nem hullott az ölébe. Ő megküzdött azért hogy szegény családból származó gyermekként orvos lehessen, majd több mint fél évszázadon keresztül küzdött a betegeiért. Szembeszállt ha kellett rendeletekkel, politikával, felsőbb vezetéssel...számára egyetlen fontos cél volt: gyógyítani. Mindig, mindenkit, minden körülmények közt. Háziorvos volt, vagy még sokkal több. Gyógyított testet, lelket...Ő tudta, hogy a test akkor gyógyul, ha a lélek rendben van. Panaszkodni nem hallottuk, de Ő minden panaszt meghallgatott. Bölcs volt, okos, türelmes, elhivatott és emberséges. Mindene volt a hivatása. Példaképe lehetett bármely orvosnak...és bármely embernek.De most elment...elfáradt... De mi tudjuk, hogy mégis itt van velünk, vigyáz ránk...türelmet és erőt ad a betegeinek, elhivatottságot a kollégáinak.
Büszke vagyok, hogy ismerhettem, és köszönöm, amit tett értünk, az emberekért, a betegeiért, a városért.
Főorvos úr, sosem felejtem el, amire tanított: "Emberi törvény kibírni mindent, s menni mindig tovább, akkor is, ha nincsenek már remények és csodák."
Főorvos Úr, szívünkben örökké élni fog! Nyugodjék békében!
|
|